Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság 6. A kassai magyar középosztály társadalmi életének egy éve. Elnöki megnyitó a kassai Keresztény Társadalmi Kör 1926. évi közgyűlésén, 1926 okt. 1-én. Legutóbbi közgyűlésünk óta egy évnél hosszabb idő telt el. E szokatlan elhúzódásnak részben funkcionáriusainknak ismételt távolléte, részben az én közbejött betegeskedésem volt az oka. E rendellenességért szives elnézésüket kérjük. Ha az új évad és munka küszöbén az elmúlt időszakra visszanézünk, fájó szivvel kell megállapítanom, hogy elnöki megnyitóim évről-évre súlyos veszteségekről szólnak, — nem a fölfelé lendülés határkövei, hanem mélabús nekrologok, nem pótolható, vissza nem térő, az örök nyugalomba tért legjelesebb, legkedvesebb embereink felett. Alig, hogy felszárad könnyünk Dr. Fischer-Colbrie Ágoston, szentéletű püspökünk, védő és áldó pátronusunk, halála után, — a kérlelhetetlen sors kiragadta sorainkból a lelkes, áldozatra kész, az emberiség mai puszta létért való küzdelmekben eldurvúlt korszakában is egy jobb jövőben hinni, azért lelkesedni és tenni kész polgártársunknak, köri tagunknak, egész sorát. Baitner Hugó dr., az idealista jogtudós és publicista, kinek végső hónapjait csak volt tanítványai kegyeletes reáemlékezése tette elviselhetővé, volt időrendben az első. Mint ahogy első volt ő mindenütt, ahol jogért, felvilágosodásért, szabadságért kellett küzdeni. — Magas, karcsú alakja köztünk volt, mikor Kassa város egyetemhez való jogát vitatva és e város nagyrahivatottságában reménykedve több évtizeddel előbb, ez után törekedtünk, — köztünk akkor, mikor a helybeli jogi főiskolát megtartani próbáltuk. Az ő egyetlen fegyvere és argumentuma csak az igazságban való erős hite volt, ami még akkor sem hagyta el, mikor a való élet oly kegyetlenül 27 417