Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság a magyarság iránti rokonszenvében s teljes önzetlenséggel a neki ismételten felafánlott lengyel koronát épp úgy nem áhítozta, mint ahogy a szécsényi és ónodi gyűlés után nem nyúlt a magyar korona után, — ellenben a magyarság és vele együtt ő is, a franciák, törökök, lengyelek, svédek önző érdekét szolgálta, akaratlanúl is. Bár volt diplomáciai érzéke és száműzetése alatt bámulatos szívósságot és tevékenységet fejtett ki, az ügyek megítélésében annyiban tévedett, mert az európai helyzetet az általa remélt és óhajtott célból kiíndúlva bírálta és nem megfordítva. A saját sorsa intézésében végzetes lépése volt, mikor a szatmári békekötés előtt Lengyelországba távozott és bár teljhatalmú megbízottja Károlyi ugy vezette Pálffvval a császári hadvezérrel a tárgyalásokat, hogy fejedelmének sértetlenséget biztosítson és e célból fegyverszünetet kötött és a béketárgyalások a fejedelemre nézve előnyös kilátásait elébe terjesztette, Rákóczi nem nézte személyes előnyeit és nem ellenezte ugyan, hogy a békés állapotok bekövetkeztével emberei családjukhoz visszatérjenek, — ö maga mártírja lett annak az ügynek, amelyhez szegődött. Lehetetlen megindulás nélkül hallani a neki tett ajánlatokra vonatkozó válaszát : Walamint az ügyet nem dicsőségért, gazdagodásért vettem jel, úgy a nyomorúságok félelméből azt el nem hagyom.« És ez elhatározása folyományaképen hányta-vetette is aztán a sors. A muszkától a lengyelhez, a lengyeltől a franciákhoz. Az angolok, akik annyiszor harcra biztatták. Angliába be sem bocsátották. A franciák is csak odáig mentek, hogv nem állották útját annak, hogy mint magánember tartózkodjék közöttük. Rákóczi a külföld támogatását bizonyára nem így képzelte és csak jó modora mentette meg a ferde helyzetből eredő megalázkodástól. A »sárosi gróf« neve alatt tartózkodott a francia udvarban, hogy souverénitása el nem ismerését ne kényszerüljön elviselni. Természetszerű azonban, hogy itt az udvari élettől mindinkább visszavonúlt, Grosboisba szerzett házába, a kamalduli szerzetesek mellé. Be-bejárt még Párisba a regenshez. vadász414