Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság gatott a toulousi gróffal, de mindinkább elmerült vallásos gyakorlataiba, életének vizsgálatába és szigorú bírálatába. Ez elmélkedések útján egy gondolat kristályosodik ki lelkében. A marosvásárhelyi beiktató országgyűlésén annak idején esküt tett az ősei által is bírt erdélyi trón és különállás megvédésére. »Esküm van arra« — mondja ez alapon — »hogy keressem a fejedelemséget.« Ezt tartja kötelességének, ezért hagyta el a török háború újabb kitörésekor francia asylumát és a szultán hívó levelére török földre megy. . . hogy onnan soha többé vissza ne térhessen! A szabadsághősből így trónkövetelő lesz, akinek kísérletei a világot már mind kevésbé érdeklik és hazája jövendőjére már kihatással nincsenek, mert a szatmári béke után a magyar államrendszerben változás állott be, az erdélyi fejedelemség különállása megszűnt a Habsburgok jogara alatt egyesített országban. Szomorú sorsát, vele kitartó hü emberei körében, Rodostóban mégis fejedelmi önuralommal, méltósággal és Isten akaratában való megnyugvással viseli, ami emberi nagyságának és igazi, meggyőződéses keresztény hitének legszebb bizonyítéka. Politikájának lehettek jévedései, de szándékainak önzetlensége és tisztasága elnémít minden kritikát. A nép szemében ez az erkölcsi emelkedettség avatta »szent -té és neve egyet jelentett akkor és századokon át a magyar sorssal és reménykedéssel. Nemzete ajkán dalban él emléke, —- tört remények, fájó csalódások — büszke, dacos, dicső napok fényével vegyülve. És ha törekvéseinek ő maga nem is látta hasznát, téves volna az a megítélés, hogy harcai meddők voltak. A küzdelem tisztességes békével végződött, mely jóidőre véget vetett az elnémetesítő és leigázó törekvéseknek, Magyarország megmaradt magyarnak és a szatmári béke a fejlődésnek, a nem :c ti öntudat megerősödésének, oly alapját rakta le, amelyen, habár még sok szenvedésen át, az ország eddigi létének legjelentősebb magaslatára emelkedett. A késő nemzedék fel is ismerte Rákóczi szerepének ezt a történelmi fontosságát és értékét és a nemzet hatalma delelőjén 415