Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság A forrongásból nemzeti küzdelem, szabadságharc lett és jóidéig az európai politika számításaiban e küzdelem komoly tényezővé emelkedett. E siker kétségkívül, túlnyomó részében Rákóczi személyi varázsának eredménye. Igazi fejedelem. — Fejedelmi rangját, óriási vagyonát növelni épp' ezért nem is juthatott eszébe soha sem. — Meg volt arról győződve, hogy amire vállalkozott, az — amint vallomásaiban ismételten kiemeli — »az Isten akarata és hogy a Gondviselés őt szemelte ki Magyarország megmentésére.« Nagy műveltsége, nyelvtudása, szónoki készsége, ízlése, kortársai legtöbbjének fölibe emelte. Szerencsétlen élete, családjától kora ifjúságában való elszakítása, komollyá, méltóságteljessé tették. — Kortársai szokásos tivornyáiban nem vett részt, férfias volt, de nem kicsapongó. — Mély vallásossága megértővé, türelmessé tette, — származásából folyó arisztokratikus érzése dacára—belátó és méltányló. Nem feledte azt, hogy a tömeg hívta a küzdelem élére és kitartott mellette minden önfeláldozással. Főtisztjei között, dandárnokai és ezredesei sorában, épp' úgy voltak nem nemesek, mint ahogy katholikus hitbuzgalma mellett híve volt a lelkiismereti szabadságnak és a vallási türelmességnek. Fejedelmi hivatását a leglelkiismeretesebben vette. Virradatkorkelt és dolgozott. Misét hallgatott, kihallgatásokat adott, előterjesztéseket intézett a közös ebédig, délután folytatta a munkát. Nagy udvart tartott. Csak a polgári személyzet közel 500 emberből állott. Ünnepélyek, külföldi követek fogadása alkalmával nagy pompát fejt ki. — Udvarát a nemesi ifjúság rangszerű nevelésének helyéül és eszközéül tekintette. Békés időben korának államfőit sokban felülmúló fejedelem lett volna belőle, de e zavaros időkben keményebb katonatermészet talán jobban felelt volna meg. — Tudott ugyari példát statuálni, de a halálos ítéletek fájtak neki is és a gyűlölködéstől ment szivének megnyilvánulása, mikor az ónodi gyűlésen, hol maga is keserű panaszra fakadt, mégis az egyik túróczi követet az összekaszabolástól ő maga mentette meg. Még egyben nem illett korának kegyetlen és sokszor jellemtelen emberei közé. Hitt a külföldnek az ő igaz ügye és 413