Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) ján is. A világ újjáépítésének útja nem tűri meg az ilyen kisszerű akadályokat. Ma ugyan az államok legtöbbjét nem arra hivatott, de túlnyomó részben hivatalos államférfiak irá­nyítják. Ezek, fájdalom, többnyire telítve vannak még — a háború utáni zavaros állapotokat magasabbról és objektive ítélő publicisták megállapítása szerint — háborús gyűlölkö­déssel és nem a jövőbe, csak a múltba néznek. így Srobár dr., tisztelt szenátor társam is, — a karl^ badi eseményeket hagyva karlsbadiaknak lenni — ezt az alkalmat is jónak, helyesnek és időszerűnek ítélte arra, hogy a régi magyar kormányoknak a szlovákokkal szemben sze­rinte alkalmazott elnyomó rendszeréről mondjon újabb vád­beszédet és a szlovenszkói iskolaügyet, mint a magyarságot számarányán felül megilletően kedvezőt, mutassa be. A magyar elnyomás? Hát nézzünk szemébe egyszer általánosságban ennek aj elnyomásnak! Uraim! Az államfordulat Szlovenszkón egész zárt nyelvvidékeket talált, ahol a lakosság nem is tudott más nyelven beszélni, mint szlovákúl. A szlovákság megőrizte év­százados hagyományait, népviseletét, szokásait és nyelvét. Meg­engedem, hogy voltak a régi közigazgatási rendszernek hibái és túlkapásai is, ezek azonban egyénekkel és nem a nemzetiségek­kel szemben nyilvánúltak, mert ha igaz volna az »ezer éves el­nyomásnak« az a foka és mértéke, amelyet folyton emlegetnek, sőt, ha csak tizedrésze lett volna ez annak, amit önök velünk, magyarokkal szemben, most alkalmaznak, akkor nem ülne itt ma a szlovákok közül senki! A magyar iskolák ügye. Főiskolák. Šrobár dr. szenátor úr felhoz, még rég múlt időkből való, szórványos, egyedi eseteket is. Megengedi tehát, hogy én is felemlítsek egy pár egészen friss, általános kultúrsérelmet. így például azt, hogy bár a köztársaság hivatalos statiszti­kája szerint is a magyarság az állam számban harmadik leg­erősebb nemzete és Szlovenszkó és Podkarp. Rusz lakosságának — mint már említettem, — harmadát teszi ki, — nincs egy magyar főiskolája sem. Egy csapással megszüntették a po­zsonyi magyar egyetemet, a régi Kisdy Benedek-féle egye­34

Next

/
Thumbnails
Contents