Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.—1929 okt.) aki szemtelenségnek nyilvánította azt, hogy a külföldön Sziillő Géza dr. képviseli a szlovák kisebbséget. Nem tudok róla, hogy ezt tette volna, azt azonban tudom, hogy pártom elnöke sokkal gyakorlottabb és régibb politikus és sokkal több diplomáciai érzéke, politikai és társadalmi tapintata van, semhogy a szlovákság illetékes tényezőinek hozzájárulása nélkül, bárhol is, képviselőjükként lépett volna fel. Ha igaz a szlovákok sok kulturális és közgazdasági sérelme, — amit egyébként Juriga képviselő úr pénteki képviselőházi beszédében újra felpanaszol — és ha esetleg valahol, ha külföldön is, ezek szóba kerültek volna és ha azokat — esetleg, — amiről azonban, mondom, mit sem tudok, — pártom most távollevő elnöke, — igazságérzetéből folyólag megerősítette volna, akkor az én szótáram szerint nem az ő eljárására vonatkoztatható az a kifejezés, amit a képviselő úr a parlamentben használni jónak látott. A képviselő úr úgy véli, hogy nincs szüksége a magyarokra. Mindannak dacára, mi itt vagyunk. Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz lakosságának legalább egy harmadát ké. pezzük! A szép és hangzatos jelszavak, mint »Szlovenszkó a szlovákoké«, a tényeket meg nem változtatják. így tény az is, hogy mi szintén nemcsak ott élünk egv ezredév óta Szlovenszkón, de hogy mi is szeretjük ezt a földet és sokat szenvedtünk és küzdöttünk érette. Ennek a közös életnek sok fájó, de sok felemelő érzése összefűz bennünket a szlovák néppel — egyes vezetőik mostani hirtelenül oly büszke, elutasító szava dacára és ellenére is — és hogy a szlovák néppel meg tudjuk és a jövőben is meg akarjuk egymást érteni, annak bizonysága pártom azon erkölcsi és politikai létalapja, hogy a Szlovenszkóban élő nemzeteket és keresztény vallásfelekezeteket át- és összefogó erejűvé fejlődött. Nem vagyunk azonban naivak, sem álmodozók, a hatalomért — amely egyébként még a szlovákoknak sincs kezükben — nem tülekedünk, de állampolgári és emberi jogaink teljességét követeljük. Az emberi jogok legtermészetesebbje az anyanyelv használatának joga az élet minden viszonylatában és az élet ezen joga keresztül fogja magát törni az ilyen nyelvrendeletek gát3 33