Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A hivatalnok-kormány és a magyar ellenzék 14 A hivatalnok-kormány és a magyar ellenzék*) Mikor megnyílt a mostani országgyűlés.**) az akkori miniszterelnök részletes programot adott. A program — elvontan — szép volt. Komoly munkáról, igazságosságról, a nemzeti ellentétek kiküszöböléséről, a nemzeti gyűlölködés megszűntetéséről szólott. A messze elhangzott — hisz' jó részben a külföldhöz volt irányítva! — szép szavak nyomába azonban csak nem jött meg a munka. Ellenkezően, nyomban bebizonyosodott a munkaképtelenség. Ha a politika alatt egy ország nyugalmának és jólétének akarását és az annak biztosítására irányúló szándékot és cselekvést értjük, akkor nem éppen elsőrangú fontosságú, hogy a kormányzásra vállalkozott pártok melyik két tagja legyen a nemzetgyűlés két házának az elnöke. Ámde az efölötti, hónapókon át tartott huza-vona már az első órától kezdve megbénította a törvényhozást. Tükörképe volt ez annak, hogy a koalícióba tömörült pártoknak nincs komoly politikai érzékük, mert csak párt, de nem országos politikát képesek végezni. — De ezt is egész kezdetleges módon. Mindegyik párt csak a maga emberét véli egyedül alkalmasnak, úgy az ily reprezentatív, de még inkább a végrehajtó hatalommal felruházott állások betöltésére. — Ámde a személyi kérdések körűi folytonosan felbukkanó egyenetlenségek természetszerűen fokozódtak ott, ahol a pártprogram még elvi akadály is. Pl. a katonai szolgálati idő leszállítása , a hadügyi kiadások növekedése, a gabonavámok, tisztviselők fizetése, kongrua rendezése stb. kérdései*) Megjelent a pozsonyi „Hiradó" 1926. évi április 4-iki számában **) A második nemzetgyűlés ilí)25 okt.) 338