Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A hivatalnok-kormány és a magyar ellenzék ben. Egyik párt sem képes felemelkedni a »salus publica suprema lex« elvének magaslatáig, a választások idejéből hozzájuk tapadt mázsás demagóg-szózatok mindegyiküket lehúzza a pártérdek szolgálatába. Egység tehát nem volt, nem is lehetett és nem is igen lehetséges. Mégis legyünk tárgyilagosak! Egyben egységesek voltak... Švehla kormányprogramjának belpolitikai vonatkozásban legfontosabb és leglényegesebb része lett volna a sovinizmussal szemben hirdetett »megértő« állásfoglalás. Ennek a programnak éDD~ az ellenkezőjét valósította meg a kormány a nyelvrendelet kibocsátásával és a háta mögött álló pártok tényleg egységesek voltak az ország más anyanyelvű lakosainak letörésére irányuló küzdelemben! Ez a pyrrhosi győzelem a benső egyenetlenségtől halálra sebzett kormányt már meg nem menthette. Meghalt és senki sem sajnálja. Egyelőre örököse sem jelentkezik. A hagyatéki vagyon kezelője — a hivatalnokkormány — a Švehla-féle örökséget leltár mellett vette át. Azt akarja megvalósítani, amivel az előbbi kormány hivatalba lépett. Érthető, hogy nem kért az ezen ténye feletti vitából. Szemrehányásoknál egyebet úgy sem kaphatott volna és a vita kiküszöbölésével bizonyítja, hogy a hagyatéki terheket nem ismeri el személyes adósságának. A kérdés tehát az, mi is lesz e hivatalnokkormány valódi programja ? Az-e, hogy beváltsa azt, amit elődje megígért, de az ellenkezőjét cselekedte, — vagy hogy amint egyesek hirdetik és szeretnék, hogy egy erőszakos választási törvény keresztűlhajszolásával megszabadítsa az ígérgetés nyűgétől is -— az utódját ? Nincs okunk hinni az előbbit, van okunk tartani az utóbbitól! Ebben a tényállásban adva van a szlovenszkói magyar ellenzéknek, illetve pártunknak az új kormánnyal szemben való helyzete: Továbbra is harcolni a kisebbség sovány és folyton kikezdett jogaiért és lankadatlanul küzdeni azért, ami a békeszerződések, de a »locarnói szellem« értelmében is megilleti. 339