Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A béke útja (locarnói egyezmény) »a gyűlölködés az emberiség történetének, fájdalom, eddig hatalmas tényezője volt, de soha biztosat, maradandót nem teremtett. A mi államunkból egy mintaállam volna teremthető, ha az a szívósság, amely most a gyűlölködésben elpazarlódik, kultúrális és szociális munkára fordíttatnék. Éppen ezért politikai életünkben nekünk egymás jobb elszívlelésére és mindenfajta, akár politikai, akár kultúrális, akár szociális irányú sovinizmus leküzdésére kell törekednünk.« E szép és jó tanácsokkal ellentétben azonban a kormány munkaprogramjában a nemzetiségi kérdés megoldásáról mélyen hallgat, — az illetőség és állampolgárság megnyugtató megoldásáról egy szót sem szól, — a haclikölcsöntörvény revíziójáról semmit sem mond, ellenben pl. a földreformnak gyorsabb tempóban való keresztülvitelét és az intenzívebb telepítést beígéri! Természetes, hogy ez a csak az egy irányban, csak az uralkodó nemzet szempontjából kívánatos és célravezetőnek vélt program nyomban forrásává vált annak a keserű csalódásnak, amely az ellenzéknek a kormányprogram fölötti vitájában, a szenátusban különösen objektív és mélyreható módon — legkiváltkép dr. Medinger, német keresztényszocialista beszédében — kifejezésre is jutott. Az a kép, amit a nemzetgyűlés nyitánya mutat, bizonyítéka annak, hogy igaza van az igazi béke létrejöttéért küzdő Nittinek, aki szerint »a kormányok munkájától nem sokat remélhetünk. A mai kormányok javarészt olyan férfiakból állanak, akik sok tekintetben felelősek a múltért és éppen azért még a háborús szótárt használják«. »A kiengesztelődést — mondja ugyancsak ő — »nem politikai, hanem mindenekfölött erkölcsi tény. Soha sem fogjuk meglátni, ha az eddigi nyelven és modorban folyik a szó. Az élet nagy szükségleteit nem érthetik meg az erőszakosság emberei.« Éppen ezért a béke felé haladás útján ezt az erkölcsi megmozdulást akarjuk a ma élő nemzedékben és a felnövekedő generációban felkelteni és ébrentartani, mely az elkövetett igazságtalanságokat jóvátenni, a még mindig folyó erőszakosságokat megszüntetni kész. — Ez az igazi »locarnói szellem«. A választások kiírásával a nemzethez feltett kérdésre ez Szlovenszkónak úgyszólván egyhangúlag adott válasza, — nekünk adott megbízása és egyúttal az igazság útja, az egyedüli, mely nem a papírra, de a lelkekbe írt békéhez vezet. 21 321