Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A középeurópai Locarno 11. A középeurópai Locarno") A magyarországi frankafférnak a csehszlovák ország­gyűlésen való tárgyalása jogalap nélküli. Ez nem a Csehszlo vák köztársaságnak és Magyarországnak, hanem elsősorban Magyar- és Franciaországnak az ügye. Az utóbbinak hivata­los képviselete pedig időelőttinek nyilvánította, hogy az ügy­nek akár bűntetőjogi, akár politikai része bírálatába bocsát­kozzék, a magyar bíróságok és a parlamenti bizottság műkö­désének befejezése előtt. A középeurópai béke védelmének ürügye alatt tehát csak olyanok hozhatták e kérdést a prágai parlament elé, akiknek az európai politikában nem a kiengesz­telődés, de a legeivakul tabb nacionalizmusból fakadó hatalmi vágy alapján a legyőzöttnek deklarált népek teljes letiprása az álma, vágya és célja. ; Annak az erkölcsi és politikai botlásnak és vétségnek kimagyarázgatására, vagy éppen mentegetésére, ami megtör­tént, nincs és nem is lehet egy szavam se. A bűnnél azonban nem lehet nagyobb a büntetés. Meg­tévedt embereknek akár politikai eltévelyedéseért, akár a bün­tető törvénybe ütköző cselekményeért csak azokat lehet fele­lősségre vonni, akik a tettet elkövették, de nem lehet erkölcsi halálra akarni ítélni egy nemzetet, egy évszázadokon át Euró­páért szenvedett népet. »Az új politikai alakúlatok azonban, amelyeket a béke­szerződések teremtettek meg« —• mint Nitti mondja — »tele vannak aggodalommal a jövőt illetően, miután oly különböző népeket egyesítettek határaik között, amelyek más és más remény megvalósúlását várják az elkövetkező időktől.« A nyugtalan lelkiismeret a forrása tehát — az itteni magyarság *) Megjelent a Prágai Magyar Hírlap 1926 febr. 21-iki számában. 322

Next

/
Thumbnails
Contents