Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A béke útja iLocarnói egyezmény) 10. A béke útja.*) A béke vágya — különösen karácsonytájt — évről évre imádságszerüen száll fel a lelkekből, de talán soha erősebben, mint most, a »béke«-szerződésekkel agyongyötört népek szívéből, mikor a locarnói egyezményben a szenvedésektől megváltó korszak eljövetelét hirdető üstökös feltűnését ünnepelték. A londoni ragyogó külsőségeket, az elhangzott szép szavakat, az ezekből rügyezni kezdő reményeket, a gyorsan beállott események száraz, hideg valója azonban nyomban szerteűzte. A franciaországi kémkedési ügy után ez egyezményről már Briancl is nem mint békeműről, hanem csak mint annak csirájáról szólott a francia külügyi bizottságban, — a csehszlovák új hadügyminiszter pedig a hivatalba lépése alkalmából őt üdvözlő katonai attasékhoz intézett szavaiból kitetszőleg csak oly locarnói szellemet vél helyénvalónak, mely a békeszerződések teremtette helyzeten változtatni mit sem fog. (!) Ez az álláspont tükröződik vissza Švehla miniszterelnöknek a parlamenti munkát megnyitó, kormányprogramot adó nyilatkozatából is, melyben a külpolitikát illetően különösen csak azt hangsúlyozza, hogy a Franciaországgal való szövetséget a locarnói egyezmény ünnepélyesen megerősíti, — a belpolitikában, a parlament elé terjesztendő munkaprogram felolvasása után, pedig megelégszik annak kijelentésével, hogy *) E gyűjteménybe a szerzőnek csak azon hírlapi cikkei lettek felvéve, amelyek egyrészt a kisebbségi élet történelme szempontjából adatoknak tekinthetők, — másrészt a viszonyok, a „Kisebbségi sors" változatlansága — sokszor még rosszabbodása — folytán aktualitásukból alig veszítettek. (Megjelent a kassai „A Nép" című lap 1925. évi december 27-iki 54. számában.) 320