Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A harmadik nemzetgyűlés időszaka (1929 okt. - napjainkig) való részeltetést, a magyar könyvek és hírlapok beengedése útján kulturális kapcsolataink megteremtését és így tovább, addig ne beszéljünk, Külügyminiszter úr, — igazságosságról! Amig Szlovenszkóban gyárak, ipartelepek helyett, csak kaszárnyák, rendőrpaloták és legfeljebb még hivatalnoki lakások épülnek, — amig volt virágzó városainkat a maguk speciális központi életétől megfosztva, az új közigazgatással jelentéktelen falvakká degradálják, — amig ahelyett, hogy az intézmények decentralizálásával a végekbe is lüktető, pezsgő vérkeringést vinnének és az olyan helyeket is, mint Kassa, állandóan, meglévő intézményeink (ítélőtábla, térképtár, pénzügyi- és vasútigazgatóság) elvitelével riogatják, — addig nem lehet bizalom a központi kormányzattal szemben és nem várhatjuk szép szavakból és ígéretekből létünk biztosítását, hanem csakis attól, ha az nem kegyből, de jogból jakad, ha autonómiánkból eredő jogainkat mi magunk érvényesíthetjük. —- Ezért kell nekünk a közjogi auto n óm i a, ami a kultúrális és egyéni szabadságjogokat is magába foglalja. Ezért volt azonban a szlovák néppárt egyrészt egyoldalú, csak a szlovákokra kiterjedő, másrészt hézagos autonómiatervezete, eredetileg vérszegény és ezért halódott is az el egészen a »fokozatos haladás« útján! Most itt áll a néppárt vezére tépett szárnyakkal és keserű dühhel. Nem is olyan régen azt mondotta Hlinka, hogy »ami a magyarok öröme, az neki gyásza!« Nos én nem mondom, hogy az ő mostani bánata nekünk öröm volna! Sok, nagy, végzetes tévedését és gyűlölködését nem expiálja mostani balsikere, ámde sem egy egyén, még kevésbbé egy nép szerencsétlenségén nem lehet örülni. A szerencsétlenségből azonban lehet tanúlni! Ez a tanúiság pedig az, hogy akik egymásra vannak utalva, azok ne törjenek egymásra! Az autonómia kérdésében, — Szlovenszkó őslakosságának e legfontosabb kérdésében — egy alapra kell helyezkedni, a közjogi autonómia alapjára, miután bebizonyosodott, hogy a central i szí i kus kereteken belül az itt élő népek egyenjogúsága ti e m biztosítható. 210