Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A harmadik nemzetgyűlés időszaka (1929 okt. —napjainkig) dasági jogok intézményes biztosításának ez az egyedüli gyakorlatilag is értékes és kivihető módja. Ezek a szempontok voltak azok, amelyek bennünket nem szavazatfogó üres jelszavak pattogtatása, de gyakorlati eredmények elérése céljából az autonómia rendületlen követéséhez fűztek és amely mélyebb elgondolás és cél most már e választásra egyesült pártjaink programjának kijegecesedése. Nekünk azért kell az autonómia, hogy önsorsunkat magunk intézhessük. Mink nem vagyunk itt legyőzött nép! Állítólagos stratégiai és gazdasági szempontok egy magyar sávot idesodortak az újonnan keletkezett államhoz. Azért azonban, mert mink magyarok. vagy németek vagyunk, — sőt most elsősorban a szlovákok hangoztatják: azért, hogy ők szlovákok — nincs ugyan több, de nincs kevesebb jogunk sem, mint a cseheknek, és hogy magunkról beszéljek: amint azt már százszor is elmondottuk, de mindig hangoztatni is fogjuk: — mi magyarokként akarunk ez államban élni, a magunk nyelvével, a magunk kultúrájával, a többi itt élő nemzet hasonló jogainak teljes tiszteletével ugyan, de egészen egyforma életfeltételek, életlehetőségek között. A köztársasági elnök úr szájába adják azokat a szavakat, hogy a béke áldásai arra valók, hogy a háború szenvedései, a békeszerződések igazságtalanságai gyógyíttassanak, Beneš külügyminiszter úr pedig újra hirdeti, hogy a kisebbségekkel igazságosan kell bánni. Ám, amig az elnök nemes intencióit nincs aki beváltsa, amig a külügyminiszter siet hozzátenni, hogy külpolitikai úton a kisebbségek sorsának javulása alig várható( ?), akkor csak azt látjuk, hogy tíz év óta mi sem változott, a methódus ugyanaz/ Kifelé elhangzanak a legemelkedettebb érzületről tanúskodó szavak, — befelé pedig késik a hirdetett igazságosság! Amig, amint előbb említettem, ott hevernek törvényjavaslataink, elintézetlenül, a bizottságoknál, — amig hiába várjuk a békeszerződések (és törvények méltányos végrehajtását, a kongrua, a hadikárok kiutalását, kultúrális céljainkra, diákjóléti intézményeinkre, stb. az adózásunk arányában minket megillető összegekben 14 209