Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Ha fiatalságunk tanulmányait belföldi egyetemeken is végzi, elhelyezkedni alig tud. — Állami alkalmazásra épp olyan kevés a kilátása, mint lehanyatló gazdasági életünk ben. — Ha pedig külföldön, vagy — Isten bocsássa meg! — Magyarországon végezte iskoláit, akkor legújabban még a reménységről is le kell mondania. Fiaink egyrésze egész más tanterv és rendszer mellett megkezdett tanúlmányait kezdetben úgyszólván kénytelen volt anyanyelvén folytatva, Magyarországon befejezni. Az ott nyert érettségi bizonyítvány alapján beiralkozhatik a párisi, berlini, római, genfi stb. egyetemekre, csak a pozsonyi, brünni, prágai egyetemekre nem, sőt még a szlovenszkói papnöveldékre sem. A Budapesten nyert diploma mindenütt érvényes, csak itt nem lehet azt — a választások idején és tartama alatt újra földosztást igérő és ezzel párthíveket toborozni akaró, de eddigi tapasztalataink szerint csak az ígéretnél maradó »Hodzsa apánk«! jóvoltából — még csak nosztrifikáltatni sem, pedig az ily fiatalember is itteni állampolgár, szülőföldjét óhajtaná csendesen és szerényen szolgálni, de mert magyar a nemzetisége, magyar a műveltsége, nem lelheti »honját e hazában/« Minekünk nemcsak általános emberi jog, de a mindig elibénk tartott békeszerződések alapján is anyanyelvünkön való tovább művelődésünkhöz kétségtelen jogunk van, ám nemcsak, hogy erre alkalmas főiskolánk nincs, de ki van zárva innen a magánúton való továbbképzéshez szükséges magyar könyv, — a magyar újság, — a magyar művészet, — hacsak nem tagadja meg önmagát! Thespis kordéja pedig újra az ország útján nyikorog. Keservesen küzködött itt a magyar színészet mostanáig is, de Szlovenszkó két nagyobb városa, Pozsony és Kassa a kis — vidéki — kátyúkból kirántotta. Most megosztották úgy, hogy a téli, színházjáró szezonban faluzhatnak és a deficitet be nem hozhatják soha! Ennek eredménye a magyar színészet lassú sorvadása, majd a magyar szónak a színpadról való kihalása volna, ha magyar társadalmunk ebbe bele tudna nyugodni! Ha az állam a szinikerületek jelen megosztását igazságosnak és a művelődés terjesztése szempontjából kívánatosnak tartja, akkor 190