Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) legalább úgy kellene a magyar színészetet szubvencionálnia, mint a szlovákot, vagy a németet. (A csehről nem is szólva!) Ám. amikor interveniáltunk abban az irányban, a referens ur valami olyat mondott, hogy majd ha szívből lojálisak leszünk!« Vájjon mikor hinnék el ezt nekünk, mikor az apró tűszúrásokkal odáig mennek, hogy a nyomorúságos régi nyugdíjasok egyrészét az állítólag fölösen kiutalt nyugdíjak visszafizetésével sanyargatják, mikor a magyarok elleni gyűlölködés ma is felhangzik egy szlovák lelkész ajkán, — mikor a jubileumi ünnepségek idejében a magyar Komárom nemzeti érzését durván kikezdik, mikor pl. saját tapasztalataimról is szólva, a csekélységem címére küldött levelek borítékainak tömegével igazolhatom, hogy itt a levéltitok sem létezik, a múltból kiásott »cabinet noir« nem nyíltan cenzúrázza, de titokban felnyitja és ügyetlenül ragasztja vissza a postán hozzám intézett leveleket is. (Felmutatja!) — Bizonyára nem egyedül részesülök ebben a kitüntetésben, bizonyára nem is felelhetek azért, hogy címemre ki mit ír, — ám bizonyára nem nekem kell szégyenkeznem ez állapotok fölött!! Ily atmoszférában ne várják tehát, Hölgyeim és Uraim, Miniszter urak és egyéb hatalmasságok, tőlünk a loyalitásnak azt a formáját, hogy mi csúszó-mászók, — síró quaerulansok odadobott morzsákért nemzetiségűnket megtagadók, — sőt amint azt a közelmúltban egyes túlzók a Rothermere-akció elítélésére állásuk vagy szegénységük által lenyűgözött egyénekből kikényszerített aláírásokkal kikövetelték, — azt meggyalázók is legyünk! — A békeszerződések, — amelyeknek megdönthetetlenségére kormányunk támaszkodik, — minket meghallgatásunk, népszavazás nélkül tettek ugyan át egy új államba, súlyos megpróbáltatásokat és kötelezettségeket róttak reánk, de mégsem szolgáltattak ki kénvre-kegyre! Annyival is inkább nem, mert mi ez állammal szemben való kötelezettségeinknek eleget teszünk. Nemcsak adóinkat fizetjük, — ha verejtékezve is, — nemcsak becsülettel állják meg fiaink a katonai szolgálati kötelességteljesítés terén helyüket, hanem népünk higgadtságának és politikai érettségének tíz nehéz esztendőn keresztül állandó bizonyítékátszolgáltatta azzal, hogy jogait törvé191