Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) lelkészi állásából folyólag illeti a papságot, — a magyar papoktól való ötletszerű megvonása és visszatartása elkeseríti a nép vezetésére hivatott lelkészi kart, — beszéljek-e arról, hogy a Keletszlovenszkóban a csehszlovák hadsereg 1919-ben történt visszavonúlásakor igen jelentékeny hadikárokat szenvedett magyar károsúltak a kártérítési összeg megállapításának és kifizetésének hiányában egész elmerültek az adósságban és minden sürgetésük, az illetékes minisztériumokban, süket fülekre talál, — vagy a tíz évi gazdasági »fejlődés« ( ?) igazolására hivatkozzam-e arra, hogy közgazdasági életünk megfigyelőinek jelentése szerint: »a vas- és fémipari gyártási telepeink közül Korompa, Nyustya, Zólyom, Losonc, Rimaszombat, Dobsina, Sztracena. Pohorella beszüntette, — hogy »a kő-, föld-, agyag- és üvegipar csoportjában a telepek redukálták üzemüket, illetve ezen üzemek negyedrésze áll, — hogy még »a szlovák kezekben levő bőripari csoport munkásainak egyharmada is kenyerét vesztette az üzemek beszüntetése vagy redukciója révén és a szlovák gyárosok itthon megélni nem tudván, közülök egyesek Magyarországra tették át gyárukat«. — hogy »a textilipar csoportjában is átlag a munkások egyharmada maradt kenyér nélkül az üzembeszüntetés és redukció folytán, Gács, Rózsahegy, Losoncapátfalva stb. telepein,« — hogy a malomiparban a munkások száma a réginek mintegy háromnegyedére fogyott, — vagy további részletezés helyett összefoglalva az eredményt: hogy az utóbbi tíz évben »Szlovenszkó mintegy 100.000 gyári munkása közül kereken annak egyharmada, mintegj 30—33.000 munkás maradt kenyér nélkül, ami mintegy 2550 millió korona évi munkabérveszteséget jelent számukra« — és mindez azért, mert hozzá nem értő pártemberek kiadták a »magyarón és zsidó kezekben« levő szlovenszkói ipar leépítésének jelszavát«, — és hogy mindezek következtében nő a munkanélküliség és a kivándorlás! A pusztulás e szomorú képénél a jövendő itteni magyar intelligencia sorsa azonban még reménytelenebb! 189