Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) ződéssel ellenkező kikötés, másrészt fizikailag teljesíthetetlen követelmény. A lex Dérerben felsorolt kizárási okok pedig, mint pl. a kiutasítás, az államellenes magatartás, stb., jogilag tarthatalanok. Az ilyen cselekményeket elkövetett egyének ugyanis esetleg büntethetők, de ipso facto megszerzett állampolgárságuktól meg nem foszthatok. — A törvény ezen és még egyéb hiányossága, homályossága tehát az e téren uralkodott jogbizonytalanságot nem hogy megszüntette volna, de még fokozta. E törvény fogyatékosságán, benső hibáin felül azonban e törvény végrehajtása indokolja és magyarázza meg a kormánnyal szemben való politikai bizalmatlanságunkat. Mikor ugyanis a törvény életbelépett, a hontalanok ezrei nyújtották be — tűrhetetlen helyzetük mielőbbi megváltozásában reménykedve — kérelmeiket. Az illetékes hatóságok azonban minden elképzelhető módon húzták-hala^ztották ezek elintézését, visszaküldték »további nyomozás« — hiánypótlás« végett. A rendőrség — amelynek voltakép hatásköre sincs ez ügyekben — az iránt nyomozott, hogy a folyamodó magyar nemzetiségű-e, — beszél-e csehül vagy szlovákul — milyen társaságba (nem-e magyarba?) jár stb.; — ha aztán mégis eljutott a kérvény a belügyminisztériumba, ott következetesen elutasították mindazon folyamodókat, akik minden törvényes feltételnek megfelelnek ugyan, de 1906 január 1-én nem voltak nagykorúak (a magyar törvény szerint 24 évesek). — Minden egyéb jogi fejtegetéstől itt eltekintve, utalok csak arra, hogy a törvény 1. §-ából világosan következik, hogy a csehszlovák állampolgárság megadására igényük van mindazon volt magyar állampolgároknak, akik a törvényes feltételeknek megfelelnek, tehát a kor irreleváns. Elutasítja továbbá a belügyminisztérium azokat, akiknek 191 o január i-e után kiállított illetőségi bizonyítványuk van, de a trianoni békeszerződés 62. §-a alapján a csehszlovák kormány által megállapított határnapig azaz 1921 dec. 31-ig a csehszlovák állampolgárság elismerését nem kérték! — Most már hiába kérik! — Azt mondják nekik, hogy mulasztás folytán magyar állampolgárokká lettek! — A magyar állam viszont nem köteles és nem is fogadja el őket állampolgárainak, — optálni pedig a szegény hontalanok azért nem optáltak, 185