Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) eddig azt »belügyként« óhajtotta kezelni, a belügyi kormányzásban jól bevált, kifelé csillogó, bejeié esetleg újabb keserveket jakasztó módon óhajtja megoldani. Innen ered az újabb Dérer-féle javaslat is, — amire azonban eddigi szomorú tapasztalataink alapján, — ha mindjárt benyújtója jóhiszeműségében nem is kételkedem — egyelőre csak az a válaszunk lehet, hogy »timeo DanaosL.« Hogy ez a skepszis nem túlzott, azt igazolja az a körülmény is, hogy megint csak a külügyminiszter úr keveri ezt a »belügyet« és hirtelen frontváltoztatással ezt pár nap előtt egyszerre újra nemzetközi kérdéseknek léptette elő, nyílván, hogy a megoldás kitolódjék és hogy a kérdés megoldásának folyamányaként előálló anyagi részt esetleg a többi utódállamra is átháríthassa. Az illetőségi és állampolgársági kérdés. Hosszadalmas volna e helyütt kitérnem az illetőségi és állampolgársági kérdés*) eddigi történetére és ezért csak arra mutatok rá, hogy az 1926. évi 152. számú törvény (Lex Dérer) a kérdést nem oldotta meg. Ez a törvény nem állítja helyre a trianoni békeszerződés 61. cikkelyének és az 1920. évi 236. számú csehszlovák törvénynek megfelelő állapotot, hanem a trianoni szerződés értelmében ipso facto csehszlovák állampolgárokúi elismerendő személyek csak egy részének nyújt igényt arra, hogy az állampolgárság megadását a csehszlovák hatóságoktól kérjék. Ez már magában véve is visszaesés. A mi jogom, azt nem kell kérnem és annak megadásáért még fizetnem is! A trianoni békeszerződés 61. cikke értelmében ugyanis a csehszlovák állampolgárság mindazon volt magyar állampolgárt megilleti, aki 1910. január i-én valamely csehszlovák községben illetőséggel bírt, a lex Dérer azonban az állampolgárság megadásának igényét csak azon volt magyar állampolgároknak biztosítja, akik 1910. jan. 1. után is, mind a mai napig megszakítás nélkül a csehszlovák köztársaság mai területén laktak és más állam területén sem illetőséget, sem állampolgárságot nem szereztek. — Ez egyrészt a békeszer*) 1. a II. részben. 184
