Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) politikájukban, mindenkor az erőszak útján. Kérdés lehetne hogy vájjon a saját szempontjukból is jó úton haladnak-e? Ezt azonban nem tartom részemről fejtegetendő kérdésnek. De érdekes e megvilágításban pld. a Hlinka esete. Hlinka tíz évvel ezelőtt úgy indúlt, mint aki népének teljes egyenjogúságát, szabadságát, nemzeti életének teljességét akarja elérni. Eszmék után ment. A pártpolitikai érdekek azonban ez eszmei gondolatkörből gyakorlatibb irányba terelték. Hatalom kell Hlinkának és egy pár társának, amelyet azonban egyrészt neu» kaptak meg, másrészt nem is tudnak vele élni. — Xem kapták meg, mert hiszen konkrét esetekben bebizonyosodott, hogy a döntő szó nem az országos hivatalé, hanem a minisztériumoké, — bebizonyosodott továbbá, hogy az adminisztrációban valóságos káosz állott be. — Hogy a közigazgatás reformja tehát nem volt előkészítve s így az életbe való átültetése az őslakosságnak beláthatatlan károkat okoz nemcsak az egyes ügyek elintézésének hihetetlen késedelmével, hanem azért, mert ilyen centralisztikus intézkedéssel a nemzetiségi kérdés megnyugvással soha sem lesz megoldható. Azt ma már minden közjogász és nemzetgazdász tudja, hogy ez csak a legszélesebbkörü autonómia alapján volna megoldható. —- A Hlinka-jéle pártban azonban nem tudás és belátás, hanem a gyűlölködés a vezető. — Ez a gyűlölködés néha kiszivárog a hirdetett szlovák és cseh testvéri jó viszonyból, pld. a Stefanik-féle ünnepélyről. De nyáltan kifejezésre jut a németekkel és lobogó lánggal nyílvánúl a magyarokkal szemben. Én Hlinkát személye szerint nem ismerem. — Szavaiból és cselekedeteiből következtetek és úgy látom, hogy mostani politikájának argumentumaiúl egyebet nem tud felhozni, mint magyargyülöletét és az »ezeréves elnyomást.« Közismert dolog, hogy annakidején ő vétett az akkori államrend ellen és ezért bűnhődött is. Ezt nem tudja feledni és a maga egyéni sérelmét általánosítja és kiterjeszti térben és időben, ezer esztendőre és az egész országra. Én őt személyében érinteni nem akarom, meg kell állapítanom azonban, hogy kijelentéseiben több az elfogúltság, mint a mélyebb tanúlmány, inert hiszen a történelem mást tanít, 166