Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) mint amit ő hirdet. Épp a szlovákok voltak azok, akik a magyarokkal nemcsak együtt éltek, de együtt is éreztek és sokan közülök együtt érzik velünk ma is a mostani idők igazságtalanságait és látják, hogy csak a belátás az, amely e szerencsétlen országrészt kivezetheti abból a kátyúból, ahovr Hlinkáék elvakúlt gyűlölete és naívsága belevitte; velünk együtt felismerik, hogy csakis az őslakosság összefogása az egyedüli út nem a boldogúlásra, de legalább a megélhetésre! Azért jöttünk ide, hogy ezt hirdessük, hogy ezt az érzést felépítsük, nem pedig azért, hogy a nemzeteket egymás ellen kijátszuk. Ennek az útja nem a Hlinka-féle gyűlölködés, hanem az, hogy az egyik nemzet a másik nemzetnek nemzeti öntudatát tisztelje és engedje, hogy mindegyik a magáét ápolja. — Csakis így szűnhetnek meg a kisebbségi sérelmek s így szűnhetnek meg a vallási, iskolai, törvénykezési, stb. panaszok. Ha a világ hatalmasai a kis népek bajait idegesen és únottan hallani sem akarják, — ha a hatalom mai itteni birtokosai Szlovenszkó őslakosságának sérelmeivel szintúgy törődni sem akarnak, akkor ennek az őslakosságnak kell azokat gyógyítani, a községben, a járásban, a tartományban. Ott kell épp úgy egymásra találnunk valamennyiünknek, mint ahogy pártunkban annyian tényleg egymásra is találtunk. Ezért járunk mi majd községről-községre és hirdetjük, hogy: Emberek, ne várjátok tétlenül, a messzi nagy világból a csodát, de fogjatok össze és küldjetek olyan embereket a községi képviselőtestületbe, a járási választmányba, a tartomány gyűlésekre, akik nem a múltnak állítólagos sérelmeit hánytorgatják únos-úntalan fel, hanem akik ez országrész szenvedő őslakosságának jobb sorsán tudnak és akarnak is dolgozni, — olyan embereket, akiknek mind e helyeken lesz bátorságuk föltárni és kérdés tárgyává tenni, hogy hová lett itt a népek önrendelkezési joga, szabadsága, megélhetési lehetősége?!, — akik számon merik kérni a hatalmasoktól nemcsak a vesztett illúziókat, de a kezükből kiütött kenyeret is és akiknek a szava egyesülve a jogfosztott kisebbségek követeléseivel, — mégis csak rá fogja majd kényszeríteni a világot, hogy 167