Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Végre is hivatalos statisztika ide, vagy oda, a tény az, hogy circa egymilliónyian vagyunk itt Szlovenszkón magyarok és németek Ezen autonóm életre hivatott terület lakosságának tehát egy harmadát tesszük. Kultúrában, munkabírásban bizonyára nem vagyunk alatta ez országrész többi, régi és úi lakosának. Megfogyatkozott erőink jóidéig csak azért látszottak ilyen munkára elégtelennek, mert a sorscsapások sürü egymásutánban zúdultak mireánk és elkábultunk belé. Mindezek dacára itt vagyunk! — Megfogyva számban és vagyonban, de nem megtörve! Anyagi téren felemelhet minket a szövetkezeti eszme és mozgalom. Gazdasági és hitelszükségletünket egy országos szövetkezet életrehívásával nagyon eredményesen szolgálhatjuk. Csak akarni kell és menni fog! Kultúrális téren minden szeretetünkkel a jövő generáció jelé kell fordúlnunk. A társadalom legfőbb kötelessége elhagyott tanulóifjúságunk támogatása. Heroikus munkát végeznek a mi fiaink. Tudok eseteket, nem egyet, ahol e derék fiúk beállnak egy-két hónapra munkásnak, hogy az így összekeresett kis pénzzel újra nekimehessenek egy újabb egyetemi félévnek, egy-egy vizsgálatnak. Az élniakarásnak ez a tiszteletreméltó ereje megköveteli a társadalomtól, hogy segítse e harcban a fiatalságot. Hogy társadalmunk e kötelességére ráeszmélt, annak felemelő bizonysága az ingyenebéd akció eddigi sikere. Ebben azonban kitartás kell. Egy-egy ebéd havonta, az nem lehet szalmalángos fellobbanás. A jövő intelligenciáját nekünk magunknak kell tovább támogatnunk és pedig nemcsak a mindennapi kenyér kis száraz d arabjának nyújtásával, de szivünk minden melegével, lelkünk minden erejével. Az egyetemi ifjúságnak barátságos otthonokat, a magyar tudományos és irodalmi élettel állandó kapcsolatot kell teremtenünk. Ez csak úgy megy, ha a társadalmi élet élénkebb lüktetése ezt mindig napirenden tartja. Ezért kell fokozni min152