Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) denütt az egyesületi életet, a társadalmi összejöveteleket, egymás megismerését, megszeretését. Ennek az érzésnek el kell áradnia a nép közé. Felvilágosító és szórakoztató előadásokkal kell az intelligenciának a nép lelkét magához fűzni. Hála Istennek mindez nem jámbor óhajtás ma már. A szerény kezdetek megvannak és a politikai egyetértés szelleme a kulturális munka, általam hitt és remélt, rohamos fejlődését kell hogy biztosítja. Ezekben a célkitűzésekben való közreműködés, az ebben való kitartás párttagjainknak kötelessége. Az Országos Keresztényszocialista-Párt nem vitatja ugyan, hogy csakis az ő keretein belül van minden magyarnak helye, mert az embereket világnézeti különbségek mindig el fogják bizonyos mértékig választani, de igenis egész múltjával és működésével bizonyítja azt, hogy az itt élő magyarság jogos érdekeinek mindig törhetetlen hitű és akaratú harcosa volt és hogy a szlovenszkói és podkarpatszka ruszi őslakosság egyetemét megillető szabadságjogokért síkraszállott szlováksággal és ruthénséggel mindig együtt érzett és érez ma is. Ez az öntudatos küzdelem az egész őslakosság jövendő békés együttélését célozza, de mig annak alapfeltételei adva nincsenek, addig az ellenzéki politika kötelességünk, mely úgy a kormánytól, mint a nagyhatalmaktól joggal és hangosan követeli annak beváltását és betartását, amit az emberi jogok és szabadságok cégére alatt a most jubiláló állam alapításakor hirdettek, ígértek és fogadtak. Az újjáalakult helyi szervezetnek e szellemben való munkájához kérem hitüket és kitartásukat, — ily irányú további parlamenti és közéleti munkánkhoz, törvényhozótársaim és magam nevében, támogatásukat és bizalmukat. 153