Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa régi bíráskodása

meg, akit akarnak," ,,aki minden világi ügyeikben ítélkezni fog," a másik okmány pedig kijelenti: hogy ,,Ha Kassa városán kívül bárhol elkövetett tolvajlással, rablással vagy gyilkossággal terhelt ember megtaláltatnék, a mindenkori városbíró és az esküdtek ítéljenek fölötte, a régi időkből nálunk szokásos eljárással." Ezeknek a szabadalmaknak alapján a kassai bíró és a belső tanács nem csupán a mindennemű polgári perekben bíráskodott, hanem a megjelölt törvénynapokon ítélkezett a büntető törvények megszegői fölött is. A törvénykezésnél a bíró. vagy helyettese elnökölt s ítélt a kijelölt tanácstagokkal, súlyos bűnügyekben pedig az egész tanáccsal. Az eljárás a törvénynapokon (dies judiciales) bizonyos megállapított formák szerint történt. A vádat a városi közügyész (fiscus, fiscalis magistralis, procurator, cognitor) képviselte, aki a nyomozás, a kivizsgálás, az eskü alatt kihallgatott tanuk bizonysága és a vádlott vallomása után, ismertette a tanács előtt a peres ügyet és javaslatot tett az ítéletre, illetve a büntetés nemére és módozataira. A vádlottal szemben, ha tagadott, a kínvallatást, a tortúrát is alkalmazták. Az alperes vagy vádlott (incattus, incausatus, in causam attractus, reus conventus) védelmezője a védőügyvéd (advocatus, patrónus) volt. Ez a vádlóval (actor, accusator), vagy az ügyésszel szemben védence igazságát, ártatlanságát bizonyította, vagy legalább enyhítő körülmények előadásával igyekezett az ítélet kedvezőtlen voltát enyhíteni és a büntetés fokát leszállítani. Erre a tanács a bűntett alanyi és tárgyi elemeinek, ha kellett többszöri tárgyaláson történő mérlegelése után, mondotta ki ítéletét — a sententiát —, hivakozva az Isten parancsolataira, az ország és a város törvényeire s az enyhítő körülményeket tekintetbe véve megszabta a büntetés nemét, végrehajtásának idejét és módozatait. Ha akadtak előkelő közbenjárók, akik a bírónál és a tanácsnál befolyásukat érvényesítették, ez a vádlottra nézve kedvező lehetett az ítélethozatalban és a megkegyelmezést is előmozdíthatta. A felek újabb tárgyalást is kívánhattak s némely esetben 250