Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa külső képe, kulturális és társadalmi élete a XIX.század első felében

ban megjelenőket, hogy ne feledkezzenek meg a jó modorról és szerénységről. Szerzetes ruhában, szemérmet, erkölcsöt sértő, vagy undort keltő álarcban tilos volt a belépés. A közönség nagyobb kényelmére a bál előtt és alatt, női és férfi maszkok, álarcosruhák és báli kesztyűk, a színházi ruhatárban kaphatók. A báli belépőjegyet őrizze meg mindenki, hogy a terembe visszatérésnél előmutathassa, különben újra kell belépődíjat fizetnie. Belépődíj vasárnapokon 20 kr., másnapokon és farsang hétfőn viaszgyertya világításnál 30 kr. Cselédek e bálokon részt nem vehettek. A dohányzás a szép nemre való figyelemből csak a dohányzó szobákban volt megengedve. A hazamenők részére a Fő-utcán kocsik állottak. A viteldíj 30 kr. volt. Szokásosak voltak e korban a zártkörű táncestélyek, az u. n. társaságbálok is. Ezeken csakis meghívottak vehettek részt. A Kaszinó tagjai, akik kizárólag a nemesi osztályból valók, báljukra meghívták a városi magisztrátus tagjait, a főhivatalnokokat, a katonai tisztikart, a honoráciorokat, egyszóval azokat, akiket társaságukba méltóknak tartottak. Az exkluzív jellegű Kaszinó-bálnál népesebb volt a művelt polgárság társaságbálja. Erre meghívták a nemeseket is, akik nagy számmal jelentek meg és szívesen szórakoztak a polgárokkal, nem éreztetve velük az osztálykülönbséget. A leglátogatottabb és legfényesebb volt Kassán a király születése napján a katonai hatóság által, a művelt lakosság csaknem minden osztálya számára rendezett táncvigalom. A meghívottak mind a legválasztékosabb ruhában jelentek meg. A dámák valódi ékszereikkel, a katonák dísz-egyenruhában, a nemesek és polgárok ruhatáruknak legszebb és legfinomabb öltözékeiben, hogy ezzel is emeljék a napnak ünnepi jellegét. A földszint és a fényesen kivilágított vigadóterem ilyenkor teljesen megtelt s a zenekar muzsikájánál vidám hangulatban szórakozott a felséget ünneplő közönség. A nyilvános mulatságokon kívül az előkelő családok gyakran rendeztek házi bálokat és estélyeket. Ezek között különösen a Soós, Csáky és a Van Dernáth család tűnt ki ilyen mulatságaival és vendégszeretetével. A szolgaszemélyzet a Hanfisch-kert tánctermében, a Fekete Sas vendéglőben, vagy valamely kisebb korcsmában, vagy csapszékben találta meg szórakozását. 187