Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa külső képe, kulturális és társadalmi élete a XIX.század első felében

A céhek iparoslegényei már napokkal a táncvigalom előtt tarka szalagokkal fölcicomázott legényeket küldtek s a bál napján testületileg jelentek meg a céhmesternél, ahonnét muzsikaszóval s fáklyásmenettel vonultak a vigalom helyére és ott táncolva és iszogatva mulattak a túlzsúfolt és nyomasztó gőzzel telt helyiségben. Az alsóbb néposztály a házi borkiméréseket kereste föl előszeretettel, ahol Szent Erzsébet ünnepétől (november 19) a következő év Szent Jakab napjáig, csupán kassai bort volt szabad árulni. Ezt a tilalmat még Nagy Lajos király rendelte el 1369-ben, hogy előmozdítsa a kassaiak szőlőművelését, ami megélhetésüket s adózó képességüket biztosította.

2

4 Akik az italmérést tovább űzték, a házukra cégérnek egy falécet tettek ki, amelynek vége Szent Jakab fejét ábrázolta, lapján pedig a bor és ecet ára volt feltüntetve.

2

5 A fejet némelyek török fejnek tartották s azt a magyarázatot fűzték hozzá, hogy a borkimérés jogát a kassai polgárasszonyok nyerték el, mert egykor a városba behatolni akaró törököket hősies bátorsággal elűzték.

2

6 A szabad levegőn üdülni akaró kassaiaknak a belvárosban két sétatér állott rendelkezésükre. Az egyik a kávéháztól az Immaculata szoborig terjedő nagy promenád, amelynek egy szélesebb és két keskenyebb fasora a melegebb napokon a polgárság igen kedvelt találkozó és szórakozó helye volt, a másik a Szent Mihály kápolnától délre húzódva kevésbbé látogatott sétatér volt, az egykori belvárosi temető helyén. 2

4 Kassa határában idők folyamán a következő helyeken műveltek szőlőt: a Veieshegyen (Rozálián), a Medvelyuknál, a Csermelyben, a Bankón, a Várhegyen, a Térharaszton, a Térharaszt alatt, az Akasztóhegyen, a külvárosi kertekben, a Hernádon túl, a Furcsa alatt, a Heringesen, a kassaújfalusi hegyoldalon, a Kis- és Nagyszoroson. Jelenleg Kassán csupán négy müveit szőlő van: a Domonkosoké a Vereshegyen, az Aranyossy- és a Markovics-szőlő a Csermelyben s a Polacsek-Perény családé a Kassa és Szilvásapáti község határán lévő hegyoldalon. A városnak és egyes polgárainak a Hegyalja különbózó vidékén is voltak és vannak tulajdon szőlőik. 2

5 Ily cégért láthatunk a Kassai Rákóczi Múzeumban. Azokat a borárusokat, akik ilyen cégért használtak, Jakabosoknak nevezték. 2

6 A borkimérésre nézve a kassai tanács 1686-ban Szent Jakab vigiliáján, július 24-én a következő határozatot hozta: „Szent Jakab napja iránt való bor áruitatásának szabadsága, hogy a nemes városnak meg188