Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa története a XIX. század első felében

1.805 december 2-án történt a nagy összecsapás. Napoleon személyesen vezette csapatait a küzdelemben s a „három császár csatájában" döntő győzelmet aratott. A Morvaországban tartózkodó Ferenc császár személyesen kért fegyverszünetet Napoleontól s vele december 4-én megállapodott a föltételekben. A megegyezés egyik pontja az volt, hogy szüntesse be az oroszokkal való szövetséget s a segítő orosz hadak azonnal vonuljanak haza. A vert orosz hadak azonnal útra keltek s egy részük Kutusoff generális vezetésével vonult hazafelé. Ütjük Galícia irányában vezetett s menetelésükben Kassán is áthaladtak, 1806 január 1-től egy héten át. A szövetséges katonákat a kassai tanács vendégbarátsággal fogadta s készséggel volt mindenben segítségükre. A tábornokok és törzstisztek, valamint a szállást és rendet előkészítő tisztek és adjutánsok a belvárosban a mágnások és polgárok házaiban kaptak szállást, a többi tisztet és a sorkatonaságot az alsó, közép és felső külvárosban helyezték el. Az összes katonatiszteket a város a saját költségén látta vendégül s tiszteletükre január 1-én nyilvános táncmulatságot is rendezett. A sorkatonaság a várostól naponkint és fejenkint egyegy font marhahúst kapott, a többi enni- és innivalóról a szállásadó háztulajdonosok gondoskodtak. Ezért a vendégbarátságért Kutusoff vezérlő tábornok január 3-án Kassáról való távozásakor német nyelvű elismerő és köszönő levelet intézett a városi tanácshoz, amely magyarra fordítva így hangzott: „Kassa város igen tisztelt Hatóságának. Uraim! Mielőtt elhagyom Kassát, kötelességemnek tartom, hogy önöknek, Uraim, legszívélyesebb köszönetemet fejezzem ki a jóságos fogadtatásért, amelyben a városukon átvonuló orosz császári hadsereg részesült. A kitűnő fogadtatás, valamint a vendégbarátság is, amellyel az egész tisztikar dicsekedhetik, az előzékenység és a szolgálatkészség, aminek önök az én személyem iránt is oly sok tanújelét adták, Kassán való tartózkodásunkat mindenkorra becsessé teszik. Űj gyönyörrel fogunk mi mindnyájan a távolból is visszaemlékezni erre s én nem fogom elmulasztani, hogy úgy uramat, a császárt, valamint legkegyelmesebb uralkodójukat mindarról értesítsem, ami159