Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Simplicissimus és Evila Cselebi adatai Kassáról

Röviden szólva, a kolostor leírásának ugyan majdnem semmi haszna sincs, csakhogy annyi év óta tartó utazásaim közben ilyen csodálatos munkát és különös épületet nem láttam, ezért vettem erre annyi bátorságot. De térjünk át a tárgyra. Húszéin pasa szerdár serege a mi társainkkal e Kassa város alá jött s mi Halier Gábort királyul kértük. Kassa parancsnoka ezt a hírt izente: ,,Kívül pestis van; Izsának — üdvözlet neki — születése van, néhány napig legyetek türelemmel! Ámde halogatásunknak és késedelmezésünknek célja az volt, hogy tanácskozzunk, Isza születésének ürügye alatt nekünk tengernyi sereget mutassanak. Valóban úgy is volt, mert az ötödik napon structollas fekete sapkás németek jöttek ki s mondák, hogy seregünkből tíz ember a leveleket vigye be. Musztafa odabasi közülünk tíz embert maga mellé vett s velem, szegénnyel, tizenketten voltunk és a szerdár leveleivel Kassa várába mentünk. Szemeinket bekötötték, de némelykor azért nézegettünk s új utakon egyenesen a kapitány palotájába mentünk és mikor egy-egy széknél megállapodtunk, a kapitány kívülről, a divánkhanebe jött s helyén megállott. Erdély duzsjainak, bíráinak s a mi szerdárunknak leveleit kezébe adván, azonnal lefordította, felolvastatta s tartalmuk megértése után az eszes kapitány így szólt: ,,Ime az itt ülő ember Halier Gábor királyfi császárunktól félvén, nem adhatjuk nektek, hogy királlyá tegyétek, mert a jelenlegi királyunk Kemény János, a császár szövetségese. Ö jó ember s mivel nektek ellent nem állhatott, nehogy megsemmisíttessék, seregével Magyarországba menekült." Közülünk a budai Ömer aga így felelt: „Kemény János hogy tud nekünk ellenállani? Mi őt Szidi Ahmed pasával megtörve kivertük. Ha Kemény Jánosnak ereje volna, minket Erdélyországba beeresztett volna-e? Kétszázezer foglyot engedett volna-e elfogni? Népét, országát engedte volna-e elpusztítani? Az ellenség nem tudott feleletet adni s a szerdárnak levelet írtak: „Halier Gábort — úgymond — nem adhatjuk oda, azonban ha német császárunktól izenetet hoztok, szívesen odaadjuk." S mindeggyikünknek egy-egy köteg posztót és bársonyt, egy-egy ezüst poharat, egy-egy órát és száz aranyat adván, ismét király nélkül küldtek bennünket Húszéin pasa szerdárunkhoz. 123