Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A szt. Rozália temető

36 Téves az a vélemény, mintha a Rozália környékén már az 1709-10-iki nagy pestisjárvány idején, a ragályban elhánytak temetője lett volna s azért épült volna oda a fogadalmi kápolna is. A magistratus gondoskodott ugyan akkor a felső külvárosban szükségtemetőről, ennek helyét azonban az 1710. június 2-iki tanácsi jegyzőkönyv szerint betűhíven a következőkép állapította meg : „Die 2. Junii. Az Felső Hostaton, néhay Feja Miklós kertye meget a mint az nagy híd felé járnak az otvalo kő oszlopnál Temető Hely designaltatott." Hogy a szt. Rozália kápolna környékét mikor kezdték temetések céljára használni, erre nézve a legrégibb adatot a kassai róm. kath. plébánia Halottak anyakönyvében 1764-ből találjuk. Ez év október 6-án temették ugyanis a kápolna mellé Penner Ferenc remetelakó frátert. Az anyakönyvi bejegyzés szavai : ,.1764. october 6. Fráter Franciscus Penner Eremicola ad Sanctum Ladislaum circiter 60 annorum provisus omnibus sacramentis mortuus est ad Stam Rosaliam ibique sepultus est". Magyarul : „Penner Ferenc fráter, a szt. László-ház remetelakója, körülbelül 60 éves, az összes szentségekkel ellátva meghalt a szt. Rozáliánál s ugyanott temettetett el

t

t. A következő temetést ugyanazon anyakönyv 1766-ban jegyzi föl: „1766. Április 2. Fráter Ioannes Strothmer Eremicola ad S. Rosaliam annorum facile 49. provisus obiit. Sepultus ibidem cum adstantiis". Magyarul : „Strothmer János fráter, szt. Rozália remetelakójamintegy 49 éves, szentségekkel ellátva meghalt. Eltemettetett ugyanott papi segédlettel". 1770. dec. 5-én a csermelyvölgyi malom egy Mária nevű halottját, 1771. április 14-én Rozum András malom-