Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A szt. Rozália temető

37 bérlő Dorottya nevű feleségét temették el a Rozálián. Ezután csaknem minden esztendőben találunk anyakönyvi bejegyzést a Rozálián eltemetett halottakról. A kassai róm. kath. plébánia 1771-iki egyházlátogatási jegyzőkönyve a Rozáliát, mint sírkertet, a közhasználatban lévő temetők között még nem említi, csupán megjegyzi, hogy a felső külvárosi betegeket éjjel a szt. Rozália hegyen lakó eremita atya látja el s hogy a fogadalmi kápolna tabernákulumában a felső külvárosi betegek számára az Oltáriszentséget őrzik. De már az 1808-iki Canonica Visitatio a kassai temetőknél megemlékezik a rozáliai sírkertről is és régi szokásnak mondja a csermelyvölgyiek temetkezését e helyen : „Cum civitas in rivulo Csermely vocato plures molas habeat papiraceas, si fideles in his moriantur, ex antiqua coDsvetudine sepeliuntur ad capellam Rosaliae propter distantiam majorem ab utroque Caemeterio." Magyarul : „Mivel a városnak a Csermely nevű patakon több papírmalma van, ha a hívek itt meghalnak, régi szokás szerint a Rozália kápolnánál temettetnek el a két temetőtől való nagyobb távolság miatt." E két temető amelyről itt szó van : a déli külvárosban az 1770-ben megtelt szt. Mihály temetőn túl az egykori „Zöldfa vendéglő" közelében, a jelenlegi katonai raktár helyén, ugyanezen évben megnyílt Nepomuki szent János temető, a másik pedig az 1771-ben létesített középkülvárosi u. n. Újtemető. A rozáliai sírkert kies fekvésénél fogva csakhamar lett a kassaiak kedvelt temetőhelye. A még máig is fönnálló régi sírkövek, valamint az anyakönyvi bejegyzések mutatják, hogy már a mult század első felében, a Rozália magasrangú katonák, polgári és főúri családok tagjainak temetkezőhelyéül szolgált. Ide temették az 1848. december 11-én a lengyel légió üldözése közben Bárcánál elesett Concorreggio Horácius osztrák lovassági őrnagyot is.