Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Bevezetés

Bevezetés. A magyarországi színészet történetében a kassai német színészetnek hosszú ideig mostoha szerep jutott. Kultúrtörténeti fontosságát felismerve csak ujabban vette pártfogásába a kutatás. Magyarország különböző városaiban ugyanis rögtönzésektől ment, fejlett német színészet virágzott már iákkor, midőn a magyar színészet még csak ébredezni kezdett hosszú álmából, melyibe rögtön •megszületése után kényszerítették a mostoha körülmények ; a nagyobb német és osztrák színházak pedig épp hogy befejezték a rendszeres szinészet legádázabb ellensége, a Hanswurst elleni évtizedes küzdelmet. Ennek magyarázata a közviszonyokban rejlik. A városok polgársága nagyobbára német, a magyarországi németség szerepe pedig számottevő. Az ő nevéhez fűződik a városok közigazgatási szervezetének kiépítése, a városok kulturális föllendülése és — nagy számánál és műveltségénél fogva — e téren a további irányítás is az ő kezében maradt. A főnemesség magyar ugyan, de a 18. század második felében általános divat körükben a német szinészet pártolása. A kor legelső német színházának, a bécsi Burgtheaternek történetében magyar mágnások : a Koháry, Pálffy és Eszterházy grófok neve külön fejezetet alkot, de hódolnak a főurak az ország határain belül is az uj divatnak. Egymás után létesítik pompás magánszínházaikat, melyek az ország művészeti életének legjelentékenyebb tényezői lesznek. A híres eszterházi kastély színháza Haydn vezetése alatt áll, előadásaira uralkodók jönnek le Bécsből, az Erdődy gróf pozsonyi kastélyában fenntartott operatársulat országos hírű, Károlyi gróf megyeri, a Batthányak rohonci, Ráday gróf péceli színháza, a kismartoni, tatai magánszínházak megannyi melegágyai a német színművészetnek. Természetesen a nemesség túlnyomó része nem engedhet meg magának ilyen költséges kedvtelést. De azért egészen nem mond le a színpártolás u;ri kedvteléséről és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik abból kivenni részét. Pártfogója, segítője, védelmezője az egyre sűrűbben bevándorló német színtársulatoknak és ezáltal előmozdítója az országban a német szinészet fejlődésének. Ez a szinészet Ausztriából, mégpedig Bécsből származott át, de nem mint mesterséges import, hanem természetes terjeszkedés utján. i* 7