Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Bevezetés

Bécs és a határvárosok, Sopron, Győr, de főként Pozsony között akkor nem éreztek országhatárt. Pozsony a Bécshez legközelebb eső nagyváros, tehát a következő állomás. Onnan aztán lassankint beljebb húzódnak a komédiás csapatok, eleinte a főváros, majd Kassa és Erdély felé, végül szerteszét az országba. Később a színtársulatok útja már nemcsak Bécs—Pozsony—Budán át vezet, jönnek Lemberg és Boroszló felől ás az országba. A vándorló színtársulatok aztán az évek folyamán állandó társulatokká alakulnak, letelepszenek a városok időközben fölépült színházaiban. A színházak színvonala nagyon különböző. A bevándorolt színészek és igazgatók között sok a selejtes elem, de viszont sokan minden erejükkel igyekszenek valamely nagy külföldi színház nyomába. Leghamarább a pesti színház ily irányú törekvéseit koronázza siker, eléri a Burgtheater műsorának színvonalát, A többi színházak kisebb teljesítménye azonban nem a színigazgatókon, hanem a városok anyagi viszonyain múlt. Kassa is már igen korán egyike volt azon magyarországi városoknak, amelyeknek színháza kedvezőbb körülmények között színvonal dolgában a Burgtheaterrel vetekedhetett volna. A felsőmagyarországi főváros a Bécs—Pozsony és az északi városok, Lemberg, Boroszló felől jövő színtársulatoknak már fekvésénél fogva is állomáshelyül szolgált akár Pestre, akár Erdélybe mentek azok — s így itt a 18. század utolsó harmada óta virágzó német színészet fejlődött ki. Ennek a színészetnek a legelső nyomoktól 1816-ig terjedő története két nagy korszakra szakad. Az első a vándortársulatok kora ; az extemporált játék idejét, a rögtönzések elleni küzdelmet s a rensízeres darabok győzelmét foglalja magában s az első nyomoktól a színház felépüléséig tart. A második korszak az állandó szinészet első fejezete ; kezdődik aiz első állandó színtársulat előadásaival és viszontagságos vergődéssel, a létért való folytonos küzdelemmel az első magyar társulat föltünéséig tart. 8