Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Az első állandó bérlő. Steinhard Károly 1792-1793

kassai tanács márciusban bizonyítványt állít ki számára, mely szerint társulata úgy tisztességes életmódjával, mint előadásaival a közönség megelégedését érdemelte ki és ő a bérlővel szemben fennálló tartozásának kivételével, adósságot nem hagyott hátra.

1) Az eperjesi tartózkodásnak nem volt meg a várt eredménye. Steinhard helyzete ellenkezőleg, még csak rosszabbodott, mert oly felfogással találkozott, amely lehetetlenné tette neki, hogy társulatát adósság nélkül tartsa fenn. Ez a felfogás a korra igen jellemző esetben jutott kifejezésre, melyről az igazgató 1792. július 29-én kelt levelében megütközéssel számol be a kassai magisztrátusnak.

2) A katolikus papság úgy felháborodott a szinielőadásokon, hogy a német káplán nyilvánosan, a plébániatemplom szószékérői a legszigorúbban intette híveit, ne merjenek a színházba járni, mert ott az ördög lakozik s a színészek és komédiások mind az ördög tanítványai. Ez az erkölcstan már az őrülettel határos, írja Steinhard, é& ő el is van tökélve, hogy ezt a hallatlan esetet nyomtatásban is nyilvánosságra hozza. Mert — úgymond — hogyan maradjon egy színigazgató becsületes, ha az amúgy is nehéz viszonyok között még Krisztus szolgái is megnehezítik ilyen esztelen és káros beszédekkel a színészek sorsát? Teljesen tönkrement Eperjesen, — írja tovább — még a társulat tagjait sem képes fizetni. A heti 84 forint bevétel helyett, amelyre szüksége lett volna, hogy ujabb adósságot ne csináljon, sokszor 30— 40, sőt néha még 20 forint sem folyt be. A városnak és társulatának már 400 forinttal tartozik és minden óra, amelyet még Eperjesen tölt. növeli adósságát. Ezért Lőcsére akar menni, s e célból uj, és pedig oly működési bizonyítványt kér a kassai tanácstól, mely az adósságáról nem tesz említést, azonkívül egy útjából minden nehézséget elhárító ajánló levelet a lőcsei tanácshoz. Különben — fenyegetődzik levelében — kénytelen lesz nem megszökni, mint Kassán, azt aljas módon róla terjesztik, hanem társulatával Kassára jönni, hogy gazdálkodásáról számot adjon és igazgatósága alatt elfecsérelt vagyonáért és idejéért kártérítést követeljen. Mert ő megmondta azt már százszor, hogy ha Kassa rendes színtársulatot akar, úgy a nemességnek és a polgárságnak azt tisztességesen támogatnia kell. Máskülönben lehetetlen, hogy a színigazgató becsületes maradjon. A színigazgató becsületessége láthatólag sokat foglalkoztatja Steinhardot, ami későbbi viselkedésével nem igen áll összhangban. Ebből a levélből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy Eperjes 1792nben még úgy gondolkodik a színészetről, mint Kassa 30 év előtt, midőn a város Bodenburgnénak keserítette meg az életét és midőn ellene aiz összes egyházi hatóságok megmozdultaik. Kassa szelleme hatalmasat fejlődött azóta, máskülönben Steinhard nem mert volna a városnak ilyen éles hangon panaszkodni az eperjiesi esetről. Az egész levél hangja egyáltalán minden csak nem kérvényhez illő. Steinhard követel, fenyegetődzik és szidalmaz. De úgylátszik. 1) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1792/900. 2) U. ott. Acta Theater. 1792/2181. 46