Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Az első állandó színtársulat. Bulla Henrik. 1788-1791

d ások különben is járványszerűek voltak akkoriban,i) minden szerző büszke volt rá, hogy Shakespeare-t „használhatóvá" tudta tenni. És ha a legfelsőbb cenzúra-szabályzat Kotzebue munkáinál megkívánta, hogy a darabokat úgy alakítsa át az átdolgozó, hogy ha a szerző véletlenül megjelenne az előadáson, ne ismerjen rá a saját darabjára, ezt az eredményt a Shakespeare átdolgozásoknál feltétlenül elérte. A Shakespeare darabok már ebben a javított kiadásban kerültek a magyarországi német színigazgatókhoz ; azok azután, mivel legtöbbnyire még így js felülmúlták erejüket, merészen „tovább javítottak'' rajtuk. Bulla pedig ilyen szempontokból különösen nem ismert határt, ezt mutatja a Velencei kalmárnak az a példánya, amely a pesti német színház könyvtárával a székesfővárosi levéltárba került. Kádár Jolán

2) részletesen ismerteti a szinrealkalmazó önkényes munkáját, mellyel az Eschenburgnak, az első német Shakespeare fordítók egyikének prózafordítását a felismerhetetlenségig összeszabdalja. De Bullát menti nehéz helyzete. Schmallöggeréknek Temesvárra való távozása után társulata 12 színészre és 5 színésznőre olvadt

3) s ezzel a csekély személyzettel volt kénytelen két színházat dráma- és operaelőadásokkal ellátni.4) Természetes, hogy így aztán, ahogy az idézett góthai zsebkönyv megjegyzi, mindenikinek mindent kell játszania és nem lehet az egyes színészek szerepkörét meghatározni. Azonkívül Schmallöggerék magukkal vitték egész ruhatárukat és így tényleg előfordult, hogy midőn Bulla a kölcsönzött ruhatárat nem tudta megkapni, gondolkodás nélkül előadatta a Velencei kalmárt színészeivel ^köznapi ruhájukban, „in ihren täglichen Lumpen", mint ahogy a góthai színházi naptár megvetően mondja. Pedig Bulla megvetés helyett, minden hibája ellenére is, inkább elismerést érdemelt volna, mert végeredményben a fentiek mind csaik mellékkörülmények. Maga a műsor színvonal tekintetében a legjobb német színházakéval vetekedik

5) és becsületére válik Bulla igazgatásának. Hároméves kassai tevékenysége idejéből a műsorra nézve nincs ugyan közvetlen adatunk, de fogalmat alkothatunk róla, ha szemügyre vesszük a budait és pestit, mely — legalább is a darabok megválasztását illetőleg — a kassaival körülbelül megegyezhetett. Pesti műsoráról pedig pontos adataink vannak.

6) Ebben a műsorban megtaláljuk az akkori sziniirodalom minden divatos válfaját. Közöttük természetesen százszámra akadnak oly darabok, melyekről nem emlékezik meg az irodalomtörténet, de nem más a helyzet a legnagyobb külföldi színházakban, magában a Burgtheaterben sem7) A 18. század nagy német költői meglehetős lenézően is nyilatkoznak az akkori drámaírókról. Goethe megveti azt a köWeilen: Shakespeare auf der deutschen Bühne II. 192—94. 1. 2) I. m. I. 38. 1. 3) Gothaer Ther.terkalender auf d J. 1788. 179. 1. 4) Kádár: i. m. I. 33. 1. B) U. ott. 35. 1. «) U. ott. 35—40. és 90—94. 1. 7) Nagl-Zeidler: Deutsch-Oesterreichische Literaturgeschichte II. 467. 1. 40