Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Császár Elemér: Jókai világnézete

— 61 — Jókai világnézete Irta: Császár Elemér Világnézet — súlyos szó! Jelenti, hogy az embernek kialakult véleménye legyen az életről és a világról. Filozófiai meggondolásokon keresztül le kellett szűrnie magának határozott nézetet egyfelől arról, mi ez a mi világunk, milyen erő teremtette, milyen tünemények tartják fönn és kormányozzák, másfelől arról, mi az emberi élet értelme és célja, milyen értékek és események szerepelnek az emberi gondolkodásban, végül arról, milyen a viszony a véges és végtelen, a természetes és természetfölötti, az ideális és az emberileg megvalósítható között. S nem elég minderről pusztán elmélkedni s az eredményeket a tudós nyugalmával és hideg objektivitásával megállapítani: ezeknek a tudományos megállapításoknak, pszihikai valóságokká válva, életet kell kapniok, át kell járniok az emberi elmét és szivet, hogy mint eleven, állandóan működő tényező irányítsa az ember gondolatait, akarati elhatározásait, tetteit. Világnézete csak annak van, aki az életet ilyen kiforrott meggyőződések világánál szemléli, értékeli és — éli. Jókainál ilyen értelemben világnézetről nem beszélhetünk. Az élet és a világ nagy kérdései őt mélyebben nem izgatták, kétségek nem háborgatták, vette a világot, amint van és rajzolta úgy, ahogyan neki tetszett. Mint tősgyökeres magyarban, benne is élt valami sajátos idegenkedés a metafizikai spekulációtól, sőt a filozófiai elmélkedéstől is. A valóság megismeréséhez és a nagy misztériumok megértéséhez ő nem a filozófia, hanem az intuíció és a hit útján jutott el — s ez adott neki, ha nem is világnézetet, de valamit, ami hasonlít hozzá, ami annak tökéletlenebb megvalósulása: életfölfogást. Ez az életfölfogás a naiv optimizmus, az a derült hit, hogy itt a földön minden úgy van jól, amint van, az élet, bármennyi bajjal, nyomorúsággal, fájdalommal látogatja is meg az embert, mégis szép és kivánatos, az emberi lét már önmagában érték. Ez a derült életfölfogás éltető elemeit Jókai testi-lelki való-