Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész
— 55 — is Jókai ragyogó fantáziájának a teremtése! Ifjúkori emlékeinek a felújítása ez. A Senki-szigetének leírása, fái, virágai, vízinövényei ugyanis a valóságban a komáromi sziget hű festése. Ha valaki virágfakadáskor a Dunán Komárom mellett utazott, láthatta a Senki-, szigetet. Óriási fehér és rózsaszín folt ilyenkor a komáromi sziget, telve madárénekkel. S ha ilyenkor erősebb szél fúj, a hulló szirmok millióját sodorja a Dunába. A Senki-szigetének úgy őszi, mint tavaszi leírásában minden lapon kiérzik a költőnek komáromi megfigyelése. Csak például említjük, hogy az egyik nyári árvíz után a Senki-sziget hatalmas diófái mind elpusztultak. Aki a szigeti életet nem ismeri, ez hihetetlennek tűnik fel előtte. De Jókaink sokszor tapasztalta Komá-, romban, hogy a nyári árvíz a leghatalmasabb diófát is kiöli. Tudott dolog, hogy Jókai szívesen szerepeltet a regényeiben kertészeket. A Politikai divatokban például, mint a forradalom egyik menekültje, jómagát is mint kertészlegényt szerepelteti, aki mesteri módon magyarázgatja gazdájának az üvegházi virágokat. Az elátkozott család-bari a derék Gutái Thaddeus tiszteletes uramat mint nagy botanikust szerepelteti. S Gutái uramat az a szerencse éri, hogy a komáromi szigeten a legritkább virágok egyikét, az Oenothera biennist sikerül felfedeznie, mely virág kü-^ lönben csak Virginiában fordul elő. De ki tudná mindazt felsorolni, amit Jókaink a fákról, a virágokról és a kertészkedésről megörökített Könyvet kellene írnunk, ha Jókainknak e téren való ismereteit mind egybe akarnánk fűzni., Jókai, a nagy ideálista, aki csodálatos fantáziáját ezernyi színben ragyogtatja, aki a költői leírásoknak utolérhetetlen művésze, a kertészet dolgában, a terén a legnagyobb reálista. Amit ő a fákról és a virágokról valaha írt, az reális megfigyelésen alapszik. S meg kell állapítanunk, hogy e tekintetben alig van párja a világirodalomban. A költőknél megszoktuk, hogy olyan virágokat fűznek bokrétába, amelyek egy időben sohasem virágoznak. Ez a rómaiaktól kezdve napjainkig szinte szokássá vált Még az olyan költők is v akik virágok közt éltek és forgolódtak, legtöbbször a poetica licentiával élnek. Tompa virágregéiben például a rózsa, szekffi, ibolya árvácska, basarózsa, tulipán, liliom, ciprus, mályva sbt egyszerre virágzik és illatozik. Az őszi kikericsnek Tompa szerint piros a színe, a télizöldnek piros fürtök helyett kék a virágja. A realisztikus irány nagy mestere, Zola, a Mouret abbé vétke című regényében fejtette ki legbővebben növénytani és kertészeti ismereteit. Több fejezetben írja itt le a Paradounak nevezett par-.
