Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész

— 56 — kot. Tagadhatatlan, hogy költői szempontból gyönyörű e leírás s a franciák méltán halmozták el a legnagyobb magasztalásokkal. A reális irány e nagy mesterétől azonban elvárhattuk volna, hogy a valót és a lehetőt írja le. Ám a Paradou nagyszerű leírásában egy szemernyi valóság sincsen. Zolafegy óriási, elhagyatott parkot ír le, melyet jó száz éve emberi kéz nem érintett. Valamikor e parkban melegágyakban ritka virágokat neveltek. A gazda elköltözése után azonban a park magára maradt és emberi kéz nem érintett ott többé semmit. Zola szerint azonban a nemes virágok nemcsak hogy tovább éltek, hanem örökéletű alakban mód nélkül elszaporodtak. A nemesített rózsák erdei fákká növekedtek s rózsafák őserdeje keletkezett. Egy és ugyanazon törzsön minden elképzelhető színű és illatú rózsa nyílt s a lehullott szirmok emberderék magasságig értek! A krizantémum-, ibolya- és gyöngyvirágmezők, a jácint, a tubarózsa, a tulipán, a fukszia, a pünkösdi rózsa stb. rengetegje mind egyszerre nyílt. Embervastagságú napraforgók, miknek levelei egy gyermeket elbírtak, egész táblákat töltöttek be. A nemes rezedák térdig értek, a rhododendronok óriási nagyságra nőttek. A símatörzsű körtefák, a piroskérgű százados őszibarackfák, szilvák, meggyek és cseresznyék stb., mind roskadásig tele voltak gyümölccsel s egyszerre értek. Még a görög- és a sárgadinnye is vígan tenyészett az eperrel együtt. A Paradouban a kék virágú len pirosat, a pirosvirágú pünkösdi rózsa fehéret nyilt. Aki csak egy hajszálnyit ért a kertészethez, tudja, hogy Zolának ilyetén leirása a képtelenségek halmaza. A kertet, melyet jó századon át ember nem mívelt, gaz, dudva, bogáncs és csalán fogja el. Nemes virág nem nő ottan egy szál sem. Hiszen ezek különben is néhány nap alatt elpusztulnának, ha nem öntözik. A nemes rózsafák sem nőhettek fákká, hanem elpusztultak. Hiszen a csipkerózsa vad hajtásai rövid idő alatt elölik a nemes részt. Nemcsak Zolának, hanem egész sereg jeles regényírónak műveiben találunk ilyen hihetetlen botlásokat. Hugó Victor például a januári legnagyobb hideget írván le, pompásan festi az angol tengeren dühöngő hóvihart. Oly hihetetlen nagy volt e hóvihar, hogy Hugó Victor szerint még fecskék és sirályok sem mutatkoztak! Pierre Loti szép regényeiben találkozunk szürke szinű lenvirággal, piros mezei gyűszűvirággal stb. Egyik tavaszi leírásában virágzó erika borítja a vizeket. Mikor ugyanezt a tájt októberben írj^ je, akkor is ép úgy virágzik ott az erika, mint tavasszal. Aztán •a kecskerágó-bokrok ugyanitt szőnyegeket és kévéket alkotnakÄki nem rösteli a fáradságot, seregével találhat ilyeneket a