Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész
— 54 — is mindent elolvasott, ami a fákról és a virágokról ^zólott. S a páratlan munkásságú férfiúnak maradt ideje arra, hogy minden újabb rózsa-, szőlő- és gyümölcsfajt megismerjen és kertjében meghonosítson. Természetrajzi és kertészeti ismereteit aztán nagyszerűen értékesítette regényeiben és elbeszéléseiben. Alig van munkája, melyben ragyogó színekkel nem festené a természet szépségeit, a fákat és a virágokat. Reális megfigyeléseivel e téren úgyszólván egyedül áll a világirodalomban. S nem azért írja e tüneményes, a szivárvány minden színével ragyogó leírásokat, mert ismereteit akarja fitogtatni, hanem azért, mert lelke mélyéből szerette a természet szépségeit és örvendett mindannak, amit a kertészet terén teremtett. O maga írta jómagáról: „Lehet, hogy el fognak felejteni, mint költőt, de az én szép fáim minden évben újra ki fognak zöldülni s hirdetni fogják, hogy kertész voltam." Igen! ő kertész volt, még pedig a legjavából. Alaposan ismerte úgy a hazai, mint a délszaki növényeket és fákat s utánozhatatlan mester volt ezek festésében. Költői ihlet és lelkesedés fogja el, valahányszor valami ritka növényről írhat. Ki nem olvasta volna például a tordai hasadék ritka flórájának megkapó leirását? Szinte szemünkkel látjuk a medveszőlő-bokrot, az allium obliquum-ot, mely vadon sehol másutt elő nem jő, aztán a díszbokrok leggyönyörűbbikét: az ősz-tavasz-kukojcát (Arbutum Unedo), melynek ágai korallpirosak s gyöngyvirág alakú, illatos ifehér virágai vannak. Mikor Jókaink Olaszországban utazott — amint maga írta — „a horticularis élvezet volt első gondja." Mindent megnézett s amit hasznosnak talált, kertjében is alkalmazta. Itt olasz földön» nem kis örömére, találkozott az ősz-tavasz-kukojcával, a tordai hasadék e gyönyörű virágcserjéjével. Gondolhatunk-e pompásabb, színesebb s hívebb leírást azoknál, amiket Jókaink adott a lápokról és a lápok növényeiről ? Ö nemcsak a vizvirágokat ismerte, de azt is jól tudta, melyik nő mély vízben, melyik az iszapban és melyik a kavicsos, sekély vízben. A délszaki fák és növények, valamint a velők való bánásmód bőséges leírását Ahol a pénz nem Isten című regényében adja. Mint mindenütt, itt is, költői lángelméjével valósággal elvarázsolja az olvasót, ugy, hogy az szinte beleéli magát a délszak bűbájos világába. Ki nem olvasta az Aranyember-ben a Senki-szigetének megragadó leírását? Ne higyjük, — amint sokan állítják, — hogy ez
