Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész
— 53 — volt morotvákkal, dzsindzsásokkal, kopolyákkal, tólocsogókkal, me-, lyek a legritkább vízinövények ezreit termelték. Aztán mikor a kertek gyümölcsfáinak ezrei virágba borultak, a csodás látvány s az illatár tágas mezőt adott az elmélkedésre, Fülemülék csattogásától, énekes madarak ezreinek zengésétől, méhek zümmögésétől hangzott ilyenkor a sziget Mind oly dolog, ami a mélyen érző Jókait elbájolván, a fantáziáját életre keltette. „Oh! — írja ő maga, — az a kis fakunyhó ott a dunaszigeti gyümölcsöskertben, az volt az én legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam. Ott írtam meg az első regényemet!" A természettel való foglalkozás a fiatal Jókai ábrándos lelkének egyik hézagját tölté be és egészíté ki. És a nagy természet szépsége a költőnek kifogyhatatlan kincsévé vált Szorosabb viszonyt képzelni sem lehet, mint Jókaiét a természet szépségeihez, a fákhoz, a virágokhoz. II. Szilveszter pápa a madarakkal folytatott párbeszédet, Jókai a fáival és a virágaival beszélgetett s amint maga írta, szerette őket, bennök élt és általuk élt A fák és a virágok szórakoztatták, tanították, ha kellett vigasztalták s felemelték az eszményi feié. Az élet csupa örvény, ezekben néki a kert oázis volt. „Óh! — kiáltja, — a földmunka a legédesebb, a zöld levél a legjobb barát!" Bizonyos, hogy a szigeti kertjében eltöltött hosszú idő alatt a fákkal és a virágokkal való foglalkozás lelki világára is nagy hatással volt. Szelídsége itt nagyobbodott, hite itt erősbödött, szeretete a növényekhez itt növekedett „Akárhová nézek, — írja ő. maga, — bármerre fordulok, mindenütt őt látom, fűben, fában és a fa leveleiben, őt, — akit a nagy bölcsek nem akarnak látni!" — „A virágok erdejét — írja más helyen — mély zsongás zúgja át s e titokszerű zsongásban, a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz." — „Minden virágnak éppen úgy van élete, vágya, hajlama, bánata és öröme, fájdalma és szerelme, mint nekünk." — „Én azt hiszem, a fák is hallgatják és nézik azt aki őket szeretve ápolja! ... Óh a fák oly okos lények, azokban lélek lakik. Én gyilkosnak tartom, aki egy nemes fát kivág." A fák és a virágok szeretete arra indította a költőt hogy a füves könyveket és a kertészeti munkákat is tanulmányozza. Ismeretei e téren aztán folyton nagyobbodtak. Mivel az igazi szeretet sohasem gyengül, soha meg nem szűnik, Jókainkban a természetért való rajongás soha ki nem aludt. Halhatatlan művei hirdetik, hogy ifjúkora emlékeit százszor is v isszaálmodta s a szigeti kertben szerzett megfigyeléseit folyton kamatoztatta. Aztán még agg korában
