Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész

— 52 — cseket, miket aztán a haza oltárára helyezett. Itt lett ő az örök szépnek és a jónak művelője, itt gyűjtögette a liliom kelyhéből a harmatot, hogy elvarázsolja vele honfitársai szívét. Itt véste emlékezetébe a város tragikus múltját s szőtte be az álmok ragyogó ábrándjaival. Itt kezdte ismerni a természet titkait, itt szerette meg a fákat és a virágokat. Nagy megfigyelőtehetsége s kitűnő emlékezete lévén, semmi el nem kerülte figyelmét s az ifjúkori benyomások soha el nem tűntek lelkéből. S már ekkor kifejlett benne a búvárkodási és kertészkedési hajlam s idővel igen jeles kertészgazda vált belőle. Oláh Miklós esztergomi érsek végrendeletében utódainak hagyta pompás pozsonyi kertjét, melyet maga ültetett és gondozott, de azt kívánta tőlük, hogy ők is jó kertészek legyenek. Oláh Miklós nagyon jól tudta, hogy minő hatással van az emberre a kertészkedés; tudta, hogy nemcsak a földnek és a hazának szeretetét tartja ébren, hanem szelídséget, megnyugvást és soksok ártatlan örömöt szerez az embernek. Ezért kívánta, hogy az érsekségben utódai jó kertészek legyenek. Tudott dolog, hogy a kertészetet mindig a népek műveltsége hőmérőjének tartották. Nálunk a XVI. században éri el virágszakaszát, mikor is még a királyi és császári kertekbe is tőlünk viszik a nemes csemetéket és az oltóágakat s külföldi fejedelmek hirdetik, hogy nincs ország, mely olyan gyümölcsöt termelne, mint Magyarország. És mit látunk a kertészkedés e virágszakaszában? A műveltség minden^ ága fejlődik és virágzik s a hazaszeretet, a nemzeti érzés eladdig nem látott fokra emelkedik. És e kor legnagyobb és legjobb fiai épp azok, akik maguk is lelkes kertészek voltak. Jókaink, amint tudjuk, még gyermeksorban volt, mikor a kertészkedést megkezdte. Komáromban minden ház körül volt kert s mindenik nagyasszony — köztük Jókai édesanyja is — lelkes kertgazda volt. Az iskolában és otthon a kis Jókai hamar elsajátította az oltást, a szemzést, az ültetést s mód nélkül megszerette a kertészkedést. Természete lévén a magány keresése, az elmélyedés a természet titkaiba, semmi nem felelt meg lelkének annyira, mint a kertészkedés. Hite, szeretete és szelídsége aztán a fák és a virágok között folyton erősödött. Tudjuk, hogy mint ifjú, hosszú ideig egész napját szigeti kertjükben töltötte. Itt a magányban teljesen elmélyedt a természet tanulmányozásába. Soha alkalmasabb helyet nem találhatott volna erre a komáromi szigetnél. Az ő korában ez a sziget még bőves.