Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész
— 49 jókai, a jó kertész Irta : Takáts Sándor Még a ragyogó napban is akadnak foltok s vannak, akik esak a foltokat keresik és vizsgálják. A mindennapi ember azonban keveset törődik e foltokkal, hanem áldja és élvezi a nap fényét és melegét, mely éltet, gyógyít és ezernyi virágot nyit s még több gyümölcsöt érlel. Nagy regényírónkkal, Jókaival is így vagyunk. A kritikusok keresik műveiben a foltokat, a hibákat, a nemzet pedig világot árasztó, meleget sugárzó napjának tartja őt, akit Isten jókedvében adott népének. És a múltban csak úgy, mint a jelenben, élvezi és érzi költészetének csodálatos varázsát, humorának kedvességét s nyelvének zengését. Mondják, hogy Jókai a szertelenségnek híve és a hihetetlen, fantasztikus tárgyaknak a barátja. Ha ez így van, akkor Jókai megelőzte korát, mert hiszen manapság a fantasztikus regények divatját éljük. Ám, ami Jókai regényeiben a kritikusok szemében fantasztikusnak, hihetetlennek látszik, az nem mind hihetetlen. Tudott dolog, hogy Jókaink ezer oly dolgot hallott és ismert, amik még ma is a levéltárakban kopnak. Naplók, ismeretlen emlékiratok, levelek egész seregét használta s majd ha ezek napvilágot látnak, akkor dől el, vájjon Jókai hihetetlen tárgyakat dolgozott-e fel? Aki nemcsak a nyomtatott munkákat ismeri, hanem a levéltárak anyagát is átböngészte, az más szemmel nézi Jókainak regénytárgyait, sőt néha csodálattal kérdi, honnét tudhatta ezt Jókai ? Amikor költőnk Petky Farkas leányai című művét írta, még a történetírók sem ismerték a magyar familiáris rendszert, a régi családi élet e fundamentumát s Jókai nevezett művében mesteri módon tárta elénk azt, mintha csak ezernyi régi levelet és feljegyzést olvasott volna. Amikor költőnk a tollat forgatta, még senki sem tudta, minő szerepet játszott a régi magyar életben a hársfa. Ma már tudjuk, hogy minden kastélyban, minden udvarházban ápolták a magyarok e kedves fáját, melyet a hódoltság Jókai Emlékkönyv. 4
