Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Takáts Sándor: Jókai, a jó kertész
— 50 — népe nem egy helyen, mint szent fát imádott is. Honnét tudta ezt Jókai, nem sejtjük, de a Bálványos vár cimű regényében nagyszerűen szerepelteti a nagy hársfákat, melyeknek árnyékában tartották a gyűléseket is. Még magának Jókainak is a hársfa volt legkedvesebb fája. Magyar lelke megérezte e fa régi szerepét s még sírhelyét is e fa tövében kívánta. Regényíróink között Jókai volt az első, aki a török-magyar társadalmi érintkezéssel foglalkozott s a török-magyar barátság hívének vallotta magát. Bár a törökvilágban játszó regényeihez az akkori legkitűnőbb forrásmunkákat használta (köztük a janinai konzul jelentéseit is), mégis azt írták e műveiről, hogy nélkülözik a korhűséget s egy soha nem létezett világot tárnak elénk. A kritikusok szemében Feriz bég szerelme egy magyar leány iránt, aztán a török fővitézek lovagias szelleme stb. hihetetlen dolog. Pedig hát a valóságban hányszor megesett, hogy a hazai főtörökök magyar nőt vettek feleségül s e nőknek még hitüket sem kellett elcserélniük. A hazai török vitézek lovagias szelleméről is ezernyi és ezernyi adat maradt ránk. Csak például említjük, hogy Révayné Forgách Máriának Thuróczból Kapuvárra kellett utaznia leánya látogatására. Mivel török területen kellett utaznia* úgy búcsúzott el övéitől, mintha többé sohse látná őket. És iszonyú félelem és rettegés közt indult útnak. Kapuvárra érvén, onnét megírta, hogy az Isten csodát tett vele. A törökök nemcsak hogy sehol nem bántották, de Párkánynál a patyolatos főtörökök emelték kocsiját a kompra s átvivén őt a túlsó partra, Esztergomban meghívták reggelire, aztán útmutató kísérőket adtak melléje, nehogy pestises faluba tévedjen. Ma már tudjuk, hogy a török s magyar vitézek miként mulattak együtt; tudjuk, hogy városaink a török hatóságoktól kérelmezték, ne engednék meg, hogy a török urak és vitézek a magyar lányokkal és menyecskékkel táncoljanak. Az is tudott dolog, hogy a budai basák lakodalmukra a magyar urakat is meghivták. Jókaink az utolsó budai basáról is írt. A költő szerint a basa leányának a kuruc Petneházy udvarolt Budán. Biz ez hihetetlennek tűnik fel. De ha tudjuk, hogy az utolsó budai basának,, a hős Abdinak a felesége magyar asszony volt, akkor mindjárt lehetségesnek látjuk Petneházy udvarlását. A török történetíró, Evlia Cselebi, aki beutazta Magyarországot, de meg a magyar források is megírják, hogy a hazat törökök a XVII. század derekán már letették a turbánt s helyette:
