Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Berzeviczy Albert: Jókairól
— 42 — kesztő, de lapja, — az „Életképek" — liberális irányzatú szépirodalmi lap volt, melybe a magyar költővilág legkiválóbbjai dolgoztak, különösen az ifjú nemzedék s annak vezérszelleme, Petőfi, aki azután a márciusi napokban társszerkesztő lett. A szabadságharc viharai közepette Debrecenben Jókai a mérsékelt politikai irányú „Esti lapok"-at szerkesztette s később — rövid ideig — a Kossuthtól alapított „Pesti Hírlap"-ot is. A szabadságharc után a szépirodalmi lapok mind tönkrementek; csak lassan és bátortalanul indult meg az új kísérletezés, előbb a „Délibáb"-bal, azután a „Vasárnapi Ujság"-gal; Jókai azonban — még proskribálva lévén — egyiknek sem lehetett megnevezett szerkesztőjévé. Már a Vasárnapi Újság hasábjain találkozunk a „Kakas Márton" irói álnévvel, mely alatt Jókai aztán a „Kis Tükör"-ben s a „Kakas Márton Albumá"-ban is írta humoros közleményeit, előkészítve velők a közönséget az első tulajdonképeni élclap, az „Üstökös" megindítására, amelyhez eleinte — saját vallomása szerint — úgy a szöveget, mint a rajzokat magának kellett szolgáltatnia. Az „Üstökös" irányát legjobban a Tallérossy Zebulon levelei fejezik ki, melyek oly népszerűekké váltak, hogy Jókai meg nem állhatta később képzelt szerzőjüket egy regényében mint epizódalakot szerepeltetni ; a nemzet kis és nagy hibáinak tréfás mezben való ostorozása volt a főcél, de a játszi humor arra is szolgált, hogy elviselhetőbbekké tegye a jelen bajait s emellett az „Üstökös" a csörgősipka alatt a koreszmékért és a nemzeti ügyért is harcolt. „E lapban kezdeményeztem én — mondja maga Jókai — a nemzeti öltözet viselését 1860-ban, mint eleven tiltakozást az elnemzetietlenítés ellen; ami az egész országot magával ragadta s éveken át fentartotta magát." Innen kezdve a hatvanas-hetvenes években Jókait mindinkább igénybe vette a politika; képviselővé lett s egy nagy politikai napilapnak, a „Hon"-nak szerkesztőjévé. Ez a lap kevéssel megindulása után börtönbüntetésre szóló ítéletet hozott reá s munkatársára, Zichy Nándor grófra. Ez azonban az utolsó veszély volt, mely Jókai publicistái tevékenységét fenyegette. A „Hon* idővel „Nemzet"-té alakult át s Jókai szerkesztői szerepe inkább csak dignitássá; már a nyolcvanas években is csak a nagy alkalmak adták kezébe az hírlapírói tollat s a kilencvenes években már azt mondhatta tréfásan a sajtó képviselőinek, hogy az ő szerkesztői állapota nem egyéb, mint „a boltcímeren levő vademberé". De azért a magyar zsurnalisztika — joggal — meg nem szűnt őt soha
