Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Berzeviczy Albert: Jókairól

— 41 — mindegyikbe belejátszik legújabb történetünk valamelyik korszakának közélete, amint hogy általán Jókai költői működése legnagyobb s talán legértékesebb részében közéletünk megéneklése volt s ő maga fejezte ki abbeli meggyőződését, hogy „nálunk a regényirodalom nem mellőzheti a közéletet, mely minden „életregény" alakulására befoly .. . nálunk mindenki benne él a közéletben, melynek megvan a saját kultusza és saját költészete." A közéletből merített regények természetes hatást gyakorolnak magára a közéletre; ezt a hatást azonban Jókai célbavette az ötvenes-hatvanas években szinrekerült hazafias történeti drámáiban is, melyekről azt mondja, hogy „a költészet nimbuszába burkolt hazaszeretet és szabadság eszméi megtalálták a fogékony kebleket. A színpad volt a parlament helyettesítője." Műveinek irányát, szellemét ő maga úgy jellemezte ötvenéves korában, hogy ő békét akar eszközölni a hazában ott, ahol a csüggedés zsibbaszt s megmondani az igazat ott, ahol az fáj, de gyógyít. De még ő is indítva érezte magát ekkor költői irodalmunk olvasóközönségének szűk köre miatt panaszt emelni; szemére vetni a gazdag mecenásnak, hogy a holt literatúrát kegyeli, az élővel nem törődik; a magyar nemesnek, hogy csak korteskedni szeret; a politikai celebritásoknak, hogy virtusnak tartják sohasem olvasni költeményt s nem járni a szinházba; a prókátornak, hogy neki csak az aktái kellenek, meg a Tripartitum és a Curiale decretumok; a mérnöknek, hogy csak kontót készít. „Mondsza, — igy végzi — melyiket akarod te ezek közül meghódítani?" A szélesebb körű irodalmi hatás utáni vágy, egyesülve a nemzeti célok iránti lelkesedéssel, vihette rá Jókait az újságírásra, bár ő maga a költői szellemekre nézve, mint a romlás veszélyét jelölte meg azt, ha „bekerülnek a napilapok fűrészmalmába, ahol ők a mai nap nagy világát, s őket a mai nap nagy világa apró mozaik-kockákká darabolja szét. .. vagy betévednek a politikai karikatúr-lapok boszorkánykonyhájába, ahol tönkre megy az ízlés és lelkesedés,,. a leghivatottabbakat pedig elcsábítja a politika festett képű álmuzsája". De megkülönböztetést tett a régi és az új hírlapirodalom közt; a régi időkben a hírlapírónak lehetett még a költészettel is foglalkoznia; a hirlapirás akkor „egy kis patakocska" volt, amelyen kedélyesen el lehetett csónakázni s hellyelközzel kikötni, „virágokat szedni: poétázni". Ellenben a mai hirlapirodalom „nagy tenger, amely nagy gályákat hord s azoknak szolgálata egész embert követel". Jókai sajátképen már huszonegy éves korában lett lapszer-