Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke

— 20 — Jókai mesemondó mohósága olimpusi szarkaként keringett az élet fölött és ha odalenn valami fényeset látott, arra lecsapott, azt fölkapta és fölvitte a felhőfészkébe. Nemcsak Rév-Komárom fölött hordott össze egy Köd-Komáromot, hanem egész délibábos Magyarország is keletkezett a magasságban. Ö mindenhová elszállott, ahol prédát sejtett. Az Alföld szépségeit ép úgy tulajdonába vette, mint a Balaton gyöngykagyló szineit; Erdély aranybányáit ép úgy kifosztotta, mint Magyarország feketegyémánt-telepeit. Ö ott volt a nagyurak klubjaiban, a delnők boudoirjaiban, ott a betyárénektől hangos csárdákban; ő együtt mulatozott a honfoglaló ősökkel és együtt busult a kurucokkal, együtt táborozott a vörössapkásokkal; ő leereszkedett a föld méhébe és saját szerkezetű gépén fölemelkedett a felhők fölé; ő elsőnek nyomult fel az északi sarkra, karavánokat kalauzolt a homokpusztában, végigbarangolta az afrikai őserdőket, elkalandozott messzi szigetekre, ahol szomjas kék ég ragyog a pálmafák fölött. Ö viszszament a múltba, a mastodonok és saurusok korába és előre repült a jövőbe, az emberi intellektus birodalmába. Nem eszelhetünk ki olyan kort és olyan helyet, ahol nem találkoznánk üstökös útjának sziporkázó nyomaival. Amit idegenből hozott : az ő kezén az is magyarrá lett. Ha Mikszáth Kálmán szerint a régi lőcsei városbirák vérének földszerző ereje volt: akkor Jókai tintájának is ilyen ereje volt. U j alattvalókat, tartományokat, világrészeket és plánétákat hódított a magyarságnak. Érdekes megfigyelnünk, hogyan bánik el Jókai idegen nemzetekkel. Az ő törökjeinek, vagy franciáinak van egy közös családi vonásuk, amely kedves rokonainkká avatja őket, ez a vonás a magyar humor. Az ő törökjei bizony nem igaz oszmanlik, a párizsijai nem vérbeli franciák, de azért van bennük sok költői igazság, sőt néprajzi érték is, mert Jókai olyannak írja le a törököt és a franciát, amilyennek a magyar ismeri és elképzeli. És ehhez végre is joga van, mert az irodalomban ép úgy, mint a nemzetközi politikában minden jog forrása a hatalom. És ebben az esetben a hatalom Jókaié. Jókai költészete egy egész magyar világ. Ha valami új özönvíz elnyelné, Jókai magyarsága még évszázadokon át folytatná magányos bárkaéletét a világ feje fölött. Ha most 20 esztendővel a költő eltávozása után, újból — és talán némi kegyeletes aggodalommal a szivünkben — bemerészkedünk abba a tropikus őserdőbe, amellyel Jókai munkásságá-