Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Alapy Gyula: Patkós Körmendiné

- i 60 — mei karikásak lettek, mintha lidérc nyomná. Péter lefekvés előtt vallatóra fogta és faggatta, mi baja lehet? Mégis csak segíteni kellene rajta. Ha valaki talán megrontotta volna a szemével, hát mosakodjon meg szenes vizben, ha csömör volna a hátában, ott van FűrÖné asszonyom, ugy kikeni az a lapickájából, mintha benne ^Se lett volna. Ha pedig beteg, akkor meg menjen el az öreg Kemenczky borbély-kirurgushoz, aki ereg vág rajta vagy apiócákat rak a nyakára, akik aztán kiszívják a rossz, fekete vért belőle. Egyszer erős vallatás után azonban mégis szóra hozta Péter a legényt, addig firtatta ezer kérdésével, mig megtört és vallani kezdett : — Nagy bajban vagyok én Péter. El sem merem mondani. De, kegyelmed olyan hozzám, mintha az idesapám volna, hát elmondom, mi történt velem. Engem megnyomott a boszorkány, a mellemen érzem és nem tudok tőle szabadulni, mert a hatalmában tart. Éjjelenként, éjfél előtt idejön és a kezében levő kötőfékkel megérint és ahogy hozzám ért, hát menten lóvá változom. Akkor aztán zsupsz, rám ül és nyargal rajtam a levegőégben harmadik kakasszóig, akkor megint emberré változtat, ha leveszi rólam a kötőféket. Nem birom soká már ezt az életet. Elmegyek vissza a hazámba, Veszpörém mellé, csak attul félek, hogy a mester urat rámharagítom. — Tyüh, aki áldója van annak a boszorkánynak, hát hódassá tett és éjjel vele kódorogsz? Majd segítünk annak a baján öcsém, ne busuij. Milyen a formája? ki fia csikaja? csak elő, ki vele szaporán! — Mintha asszonyforma lenne, Péter bácsi, de kérem, könyörgöm, esedezem . . . — Nincs neki pardon öcsém. Ha téged el akart veszejteni, elveszejtjük mi is. Aki éjjel jár, az nincsen jó járatban. Annak testével, lelkével szabadosak vagyunk. De a fiú csak tovább szepegett. Péter nem szólt neki semmit, csak a két markos inasgyereket hivta ki a műhelyből és az udvar egyik sarkában megmagyarázta nekik, hogy az éjjel résen legyenek és a világért se aludjanak el éjfél előtt, mert boszorkány jár a házban. Leereszkedik a kéményen és aki elalszik, annak ráül a mellére. A gazda nem volt a városon, a pesti vásáron járt. A műhelyben Péter parancsolt. Este kilenc óra előtt a várbeli őrjárat vonult hangos dobszóval a városon végig, a Szűz leány bástyáján pedig felhangzott