Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Alapy Gyula: Patkós Körmendiné

— 159 — akinek kapukulcsa volt, ki is ment a házból egy órára egy meszely bort meginni Töltési uramnak a Velence sarkán levő kocsmájába, ahova a hajósok és a talpasok jártak, de olykor betévedt egy egy lovasgazda is. A Pontyugrás cigány egy szál magában muzsikált szépséges hallgató nótákat a vendégeknek. Péter összeakadt Lóvágó Kecskés Kelemennel és csakhamar nagy vitába keveredtek azon, hogy megél-e a cethal a Dunában ? Péter váltig állította, hogy ez a beste féreg csak a tengerben úszkál, amit Jónás próféta könyve is bizonyít, de Kecskés uram viszont megesküdött rá, hogy a Dunába is megterem. Sőt, lehet valami tizenöt esztendeje, mikor az izsai malomrév alatt vontatta fel Kaszás uram burcselláját, éppen akkor fogtak ki a halászok egy ilyen nagy jószágot, akkora volt, mint egy ökör, arait menten el is vittek József császár őfelségének Bécsbe. Hatmázsa tiz fontot nyomott, azt is tudja. Hát hogyne lenne cethal a Dunában ? Persze hogy van! Mivel Lóvágó Kecskés Kelemen urammal nem volt tanácsos kikötni, Péter ráhagyta: legyen cethal a Dunában, elfér benne. Odahaza Ferkó bement a legényszobába és arról gondolkodott, mi is történt vele ? Ki cserélte ki a lelkét és a szivét, mely akara ellenére most is zakatolva dobol a mellében ? Álmodásaiból ajtónyilás riasztotta meg, hát a félhomályban a mesternét látja bejönni a szobába, amire aztán egészen elállott a szivverése. Ringott a széles csipője, amikor eléje állt a fiúnak : — Egy pohár bort hoztam Ferenc, igya meg. Jó szerencse, hogy sötét volt a szobában, mert odakünn hókonyodott és leszállt az este s igy nem látszott, hogy a kislegény olyan vörös lett, mint az asszonynak a ruhája. — No, nem meri meginni ? Nincs ám méreg benne, ha nem hinné el, akár én is megkóstolom. Ferkó megitta egy hajtásra, mert szégyelte magát az asszonya előtt. Nem tudta, hogy ez volt a „szerelmi bájital", amiről oly sokat hallott a népmesékben. Nem tudta, hogyan virradt meg ; valami kábultságot érzett minden tagjában, mikor Péter négy órakor felébresztette a munkára. Ettől kezdve az eleven fiu hallgatag és szótalan lett és egy idő múlva Péternek is feltűnt ez a változás. De azt hiába kérdezte, kitért minden magyarázat elől, azt hajtogatta, hogy semmi baja. — Ugy látszik, kilőtt a hideg, öcsém, döntötte el Péter a kérdést. Egy kis paprikás, fokhagymás pálinka helyrehozna. A legényke azonban feltűnően soványodott és sorvadt. Sze-