Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Fülöp Zsigmond: Jókaiék szigeti kerje

nek rózsaligete, itt szerette meg a természetet, amelynek élete végéig leghűségesebb imádója volt, itt kötőit felbonthatatlan barátságot a hamvasszürke dalosokkal, amelyek később svábhegyi nya-r ralójának is állandó, kedves vendégei voltak. * Tavaszi virágözönben pompázik most is a tündérsziget, de a Jókayék kertje külső képében megváltozott. Mint maga a sziget. A sugárút szegélyéről réges-régen eltűnt a jegenyesor, az egész szigeten alig találni kettőt-hármat belőle. Sőt azok utódai, a platánés nyárfákat is irtják, a főútnak csak az alsó keresztútig terjedő szakaszán láthatni belőlük hatalmas példányokat. De ezeknek a napjaik is megvan számlálva, mert maguk a kerttulajdonosok kívánják kiirtásukat, azt állítván, hogy lombkoronájuk árnyéka akadályozza a gyümölcsérést. A szigeten most mozgalmasabb az élet, mint valamikor voltNemcsak tavasszal és ősszel keresik fel, de egész éven át jelentékeny forgalom uralkodik a kertek között. A város legszebb sétahelye ma az Erzsébetsziget, azonkívül sok családnak állandó lakóhelye is. Évek során a kertekben magas kőházak és villák épültek s lassan-lassan benépesedik a sziget állandó lakossággal. A főúton csinos családi házak virágos ablakai köszöntik a sétálókat és elhaladva a nevezetes Beöthy villa előtt, mintegy ezer lépésre találjuk meg az egykori Jókai kertet, mely a Huszlicska, - illetve a Fektor-féle kertek között terül el. Eltűnt róla az eleven somkerítés, sűrű szögesdrót húzódik helyette a középút mentén, melynek hézagait gledicsia bokrok sűrítik be. Kettős szárnyú, lécből készült ajtón lehet a kertbe jutni, a bejárattól ribizkebokrokkal szegélyezett keskeny út vezet a kert közepén álló kerti házig, amelyet a régen elkorhadt filagória helyett a kilencszázas évek elején építtetett a kert egyik későbbi tulajdonosa. A kerti ház elődje alakját megtartotta ugyan, de amint a régi filagória eltűnt, elpusztultak a régi gyümölcsfák is. A főútra a kerítés mögül sűrű sorokban szilvafák tekintenek, beljebb körte és almafák virágjától illatos a kert, mig az ajtónál egy kis „nyomós" kut hirdeti az elkövetkezett idők haladását, mely a sziget nyugati végén fölállított vízvezetékből táplálja vizzel a kertet. A szigetről a régi gémeskirtak mind eltünedeztek s hol vannak azok a „reine Claude" fák, amelyeknek olyan édes volt a gyümölcse, hogy „a gyereknek az öt újjá összeragadt a levétől" s hol a múzsáktói fölszentelt kedves hajlék, mely látta a költőt ihletett perceiben ? . . . A szigeti kert, mely Jókay Józsefnek 1837-ben bekövetke-