Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Fülöp Zsigmond: Jókaiék szigeti kerje

— 154 — zett halála után feleségére és gyermekeire szállott, 1877-ig maradt a Jókay család tulajdonában. Ebben az évben ugy, mint a Szombati és Nagy Mihály utcák sarkán állott kettős házat, a szigeti kertet is jókay Károly kiskorú leányára, Jókay Etelkára, a későbbi Ihász Lajosnéra Íratták. Ihászné azonban elkerült Komáromból és a kertet 1904-ben örökáron eladta Löwy Fülöp komáromi bankárnak, aki mindig büszke volt arra, hogy a nevezetes Jókaykert az ő tulajdona lehetett. Ö építette az uj kerti házat is. Hajlott korában, a háború vége felé vált meg a kerttől, mikor Kreit Ferencné vette meg, aki ma is tulajdonosa. A komáromi sziget sokáig kedves nyaralóhelye volt Beöthy Zsoltnak is, akit árnyas kertjében keresett fel minden ősszel a magyar irodalom valamennyi kitűnősége. Az ősi kertben áll ma is az emeletes villa, de hiába várja felejthetetlen gazdáját, aki immár megtért őseihez. A sziget felső részében van Takáts Sándor kertje, aki szülőföldje iránti rajongó szeretettel örökítette meg Komáromot a történelemben. Valamikor, a mult század elején a nyári színház is itt talált hajlékot, az itt épitett arénában játszottak a mult század neves színészei, köztük a szépséges Hivatal Anikó is, akit Jókai is látott kisgyermek korában. Hires, nevezetes a sziget, de egész Komárom telve van azokkal a drága emlékekkel, melyek a szülőföldet halhatatlan fiával összefűzik. A ház, amelyben az első nap reámosolygott, a kedves szülői ház, amelyben nevelkedett, régi alakjában már fel nem található, de a drága helyeket emléktáblák jelölik. A református templom, melyben megkeresztelték, a Kollégium épülete, amelyben tanult, még szilárdan állanak és dacolnak az idők viharával, a református temetőben vasráccsal elkerített családi sírhelyen vörös márvány jelöli Komárom város „példátlan hűségű gyámatyjának" és családjának : Jókai szüleinek, bátyjának és sógornőjének porló hamvait, szomorú kőris lombja borul szeliden a sirhalmokra. A szigeti kerttel egyetemben ezek a szent helyek ápolják a halhatatlan költő emlékét és tartják ébren Jókai szellemét a magyar lelkekben. És a fájó idők borulatában az ő dicső neve világít, mint égi szövétnek és gyújt új hitet az új feltámadásra.