Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Bognár Cecil: Jókai lélekrajza
— 118 — san őriz meg mindent, megfakul, elmosódik a kép és a képzelet színezi újra, rajzolja meg az elmosódott vonalakat. Mindenkinek a képzelete átformálja emlékképeit, hát még akkor olyan képzelet, mint Jókaié volt ! Valakinek szellemi képességeit sokkal könnyebb leirni, mint érzelmi világát és akaratát. Hiszen az érzelmek akárhányszor rejtve élnek az emberben és magunk is megdöbbenve bámulunk, ha valami esemény — talán valami lelki vihar — felszínre hozza őket. Az akarat, törekvés is nagy hatalom lehet bennünk, anélkül, hogy tudnánk róla. Igaz, hogy az érzelmek és törekvések az embernek cselekedeteiben megnyilvánulnak. De milyen nehéz ezekből a külső megnyilvánulásokból rekonstruálni azt, ami az ember belsejében végbemegy! Hiszen sokszor egy nagy lelki tusa mindössze egy fáradt mozdulatban, vagy fájdalmas mosolyban kerül napfényre. Jókait röviden úgy jellemezhetjük, hogy élénk, szines, gazdag érzelmi világa volt, gyenge akaraterővel párosulva. Az eszmék, gondolatok az emberből érzelmeket váltanak ki és ezek egy bizonyos ponton akarattá, tetté érnek. De nem mindig és nem mindenkinél. Vannak filozofáló egyének, akiknél az okoskodás tovább tart, túlmegy azon a bizonyos ponton és sohasem válik tetté. Másoknál az okoskodás átalakul érzelemmé, benn a szívben hatalmas vulkánok vannak, de a vihar lezajlik — akarás, cselekvés nélkül. Vannak, akik a fantáziában élik ki magukat, nem érnek rá cselekedni az álmodozástól. A lélekben is érvényesül valamiképen az energia megmaradásának elve. Az erős akaratú emberek nem szoktak érzelmesek, álmodozók lenni, viszont a nagy fantáziájú, mélyérzésű emberben nem marad lelki energia az akarásra. így volt Jókainál is. Ami Jókai életében esemény volt, azt legnagyobb részben a sors és más emberek csinálták vele, evvel az örök gyermekkel. A sors belehelyezte a nagy márciusi forradalomba, tehát forradalmár volt, mások belevitték a politikába, tehát politikus lett. Bármit csinált, minden tette mögött ott találunk egy erős akaratot, — mások akaratát. Legtöbbször feleségéét, Laborfalvi Rózáét. Itt nagyon vigyáznunk kell, hogy tisztán lássunk. Jókai nem gyáva, meghunyászkodó ember volt, aki mindenki előtt meghátrált. Nem holmi papucshős, aki a házon kívül, barátai körében lázadozik a „zsarnok" ellen, otthon pedig lábújjhegyen jár és nem mer felesége előtt semmiről sem véleményt nyilvánítani. Nem az