Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

mezővásárhelyre is. A hatóságok eleinte a munkáskörök és egyesületek bezárásával akarnak véget vetni a parasztmozgalom gyors terjedésének. Ez azonban szűk látókörű politikának bizonyul és a helyzetet még jobban elmérgesíti. A hódmezővásárhelyi mozgalom élén Szánthó-Kovács Pál, volt rendőr állott, aki minden porcikájában fanatikus híve volt a parasztság szabadság-mozgalmának. Nemcsak Hódmezővásárhelyen agitált, hanem kijárt a szomszédos tanyákra is és mindenütt kibontotta az agrárszocializmus zászlaját. A mozgalom gyorsan terjedt, Szánthó-Kovács kitűnő szervezőnek és agitátornak bizonyult, a nélkülöző és elégedetlenkedő földmívestömegek között népies szociális irányú iratokat terjesztett, amelyek teljesen átformálták a munkások gondolkodását és felvilágosították őket, hogy a körülöttük lévő ezerholdas nagybirtokok okai szörnyű nyomorúságuknak. Szánthó-Kovács agitációját nemsokáig tűrték az ezerholdasok védői, a hatóságok és minden törvény megcsúfolásával a parasztvezért üldözni kezdték. Ez azonban még jobban elkeserítette a földmíves-szegénységet. A csendőrség provokálása kirobbantotta a forradalmat. A többi a szokott recept szerint folyt le. A csendőrség fegyveréhez nyúlt, ami a tömeget még jobban felbőszítette, úgyhogy a kevésszámú csendőr már-már kritikus helyzetbe került, amikor megjelentek a huszárok és szétverték a tömeget. Ezt a megmozdulást az alföldi parasztok nem felejtették el, és nem felejtették azt sem, hogy a parlamentben az ellenzéki képviselők is erélyes intézkedéseket követeltek az alföldi parasztlázadás ellen, a polgári lapok pedig a legélesebb hangon ítélték el a mozgalmat